A cipőfűzés titka

Reggelenként mindenki gond nélkül befűzi a cipőjét, ám bajban volna, ha gondolatban kellene rekonstruálnia ezt a mindennapi folyamatot: az ilyen egyszerű tevékenységeket automatikusan hajtjuk végre. Mint nagyon sok mást, amiről nem is gondolnánk.

A pszichológusok most arra a következtetésre jutottak, hogy többnyire, sőt talán mindig automatikusan cselekszünk. Gyakran azt hisszük, hogy alapos mérlegelés után hoztuk meg döntésünket, holott a megfelelő agyrégió már jóval előbb, autonóm módon döntött.

Az amerikai diákok a félév végén megítélik előadójuk pedagógiai képességét. Vajon hosszas s alapos mérlegelés után teszik-e ezt? A Harvard Egyetem pszichológusai egy kiválasztott docens előadásain készült videofelvételeket mutattak be idegen diákoknak, akik nem hallgatták előadásait.

Véleményük csaknem azonos volt az előadásokon résztvevőkével. És mennyi volt ezeknek a videofilmeknek az időtartama? Kereken hat másodperc!

Megbízhatóbb lenne a nem automatikus véleményalkotás? Talán, de az evolúciónak más prioritásai is vannak: az észlelés és a cselekvés közti gyors kapcsolat túlélési előnyt jelent.

Ha az erdőben észrevesszük, hogy valami mocorog a bokorban, biztonságosabb gyorsan elinalni, mint megvárni, míg előcammog egy medve.

Ha nem tudjuk, miért teszünk valamit, szeretünk az intuícióra hivatkozni. A pszichológusok azonban ezt túlságosan homályosnak tartották, és végül rájöttek, hogy az ún. implicit tanulás rejtőzik mögötte: tanulunk anélkül, hogy észrevennénk.

Az implicit tanulás felismerésével sikerült leleplezni Rupert Sheldrake parapszichológus egy kísérletsorozatának hibás voltát. Sheldrake meg van győződve, hogy az ember megérzi, ha hátulról erősen nézi valaki.

Rupert Sheldrake

Ennek bizonyosítására egész iskolai osztályokat mozgósítottak, és a gimnazisták hosszú kísérletsorozatokban meredtek, vagy nem meredtek egymás hátára. A kísérletek ezreiből az derült ki, hogy a diákok 57%-a megérezte, ha társa hátulról nézi. Eszerint tehát hinnünk kell az érzékfeletti észlelésben?

John Colwell londoni pszichológus nemcsak megismételte a kísérletet, hanem a nézés és nem nézés sorrendjét is megvizsgálta. A pszichológiai kíséretezés szabályai szerint ezeknek véletlenszerűen kellett volna követniük egymást, Colwell azonban észrevett valamit: ha az egyik fordulóban egyik diák a társa hátát nézte, akkor a következő fordulóban nagyobb gyakorisággal nem nézte.

A diákok ezt a féloldalasságot tudatosan nem vették észre, de mert rögtön megtudták, hogy helyesen döntöttek-e, implicit módon megtanulták és kihasználták. Amikor Colwell valóban véletlenszerűvé tette a sorrendet, többé nem sikerült a parapszichológiai bűvészmutatvány.

Agyunk szüntelenül elemezi a környezetünket, és olyan összefüggéseket is észrevesz, amelyek elkerülik tudatunkat. Az ezen alapuló automatikus folyamatok aztán tudtunk nélkül befolyásolják döntéseinket. Például bevásárlás alkalmával is ilyen automatikus folyamatok áldozataivá válhatunk.

A Leicesteri Egyetem pszichológusai egy áruházban minden második nap francia tangóharmonika zenét játszattak. Ilyen napokon háromszor annyi francia bor fogyott, mint német. Amikor viszont bajor fúvószene hangzott az áruházban, a német borok forgalma nőtt meg.

Azok számára, akik nem akarják elhinni, hogy ők ilyen könnyen manipulálhatók, a pszichológusok számos bizonyítékot tartanak készenlétben. John Barg New York-i pszichológus kísérleti személyeinek összekevert szavakat kellett értelmes mondattá alakítani. Amikor ezzel elkészültek, oda kellett menniük a kísérlet vezetőjéhez és új feladatot kérni.

A vezető folyamatosan beszélgetett valakivel, és mindaddig nem zavartatta magát, míg a feladatot kérő félbe nem szakította. A kísérletben éppen azt akarták eldönteni, hogy veszi-e hozzá a bátorságot. Az eredmény: akiknek mondataiban agresszív viselkedéssel társítható szavak is előfordultak, azok 63%-a, míg akikében udvariasságra utaló szavak is voltak, csak 17%-a merte félbeszakítani.

Ezeket az eredményeket laboratóriumban nyerték, de megrősítik-e őket a mindennapi életben tett megfigyelések? A Washingtoni Egyetemen fehéreknek rövid időre feketék és fehérek fényképeit villantották fel. A nézők a feketék kezében tartott eszközt sokkal gyakrabban vélték fegyvernek, mint a fehérek fényképei esetén. Közismert, hogy az amerikai fehér rendőrök igen gyorsan lőnek a fekete gyanúsítottakra, még ha fegyvertelenek is.

Mindegyik kísérlet arra utal, hogy úgy haladunk át az életen, mint a robotpilótára kapcsolt repülőgép. John Barg nagyra becsüli ezeket az automatikus folyamatokat, amelyek "oly jól ismerik hajlamainkat és vágyainkat, hogy előrelátóan, kérés nélkül törődnek velünk".