Reszkessetek, betörők, itt a ködágyú!

Az állatvilágban az életben maradás egyik eszköze az álcázás. A tintahal, ha veszélyben van, sűrű, tintaszerű váladékot lövell ki magából, s a fekete felhő oltalmában áll odébb. Talán a fejlábúaknak ez a több százmillió éves, jól bevált módszere adta az ötletet a rablók elleni védekezés újdonságának, a ködágyúnak a megalkotásához.

A páncélszekrények egyre tökéletesebbek, a riasztóberendezések mind nehezebben iktathatók ki, ezért az ékszerüzleteket, bankfiókokat gyakran nappali órákban próbálják kirabolni, amikor nyitva az ajtó, sőt talán a páncélszekrény is könnyebben hozzáférhető.

Ilyenkor is jelezhet ugyan a rendőrségen a riasztó, de ha a rablás csak egy-két percig tart, mire a rendőrkocsik odaérnek, a rablók már hetedhét határon túl járnak.

Nos, éppen a rablás gyorsaságát akadályozhatja a riasztóhoz kapcsolt berendezés, amely működésbe lépve másodpercek alatt sűrű köddel tölti meg a helyiséget, s a látótávolság harminc centiméterre csökken.
Ilyen körülmények közt nehéz a rablók dolga, kommentálja az érdekes és hamarosan alkalmazható szerkezet megjelenését a Frankfurter Allgemeine Zeitung.

A ködöt úgynevezett ködágyúkkal állítják elő. Ezek alkoholt és glikolt tartalmazó vizes oldatot szivattyúznak egy 330 Celsius-fokos fűtőspirálba, az oldat gázzá alakul, és egy fúvókán át a szabadba áramlik.

A mesterséges köd a levegőbe jutva, kilépési térfogatának sokszorosára terjeszkedik. A fejlesztett köd mennyisége és a fejlesztés gyorsasága attól függ, mekkora a tartály, a szivattyú és a fűtőspirál teljesítménye, valamint a fúvókák száma.

Ködágyús betörésgátlókat már gyárt egy angol, egy holland és egy német cég. Az utóbbi legnagyobb termékében kilencliteres tartály van, és négy fúvókáján keresztül száz köbméteres teret burkol ködbe; nagyobb teremben tehát többet kell elhelyezni belőlük. A berendezés nyolcvan kiló súlyú, és akkora, mint egy asztali fénymásológép.

A köd akkor tölti meg leggyorsabban a helyiséget, ha a berendezést a mennyezet alatt helyezik el. Alkalmazásakor ügyelnek arra, hogy megfelelő módon legyen összekötve füstjelzőkkel, nehogy a riasztás a rendőrség helyett a tűzoltókhoz fusson be.

Amikor a ködágyú működésbe lép, a füstjelzők kikapcsolnak. A köd a helyiség szellőzésétől függően, mintegy negyven perc alatt oszlik szét, és glikoltartalma ellenére sem károsítja az egészséget. Mérlegelni kell, alkalmazása esetén a rablók nem esnek-e pánikba, s nem kezdenek-e lövöldözni. Foglalkoznak a feltalálók azzal is, hátha ködágyúkkal válthatnák föl színpadon is a jelenlegi szárazjeges berendezéseket.

Wolfner András