Nobel-díj a családban

Vágólapra másolva!
A Nobel-díjhoz meglepően kevés botrány, vagy tréfa kapcsolódik. A díjjal járó pénzjutalom azonban egyeseket nem hagy nyugodni, például a pénzügyminisztereket!
Vágólapra másolva!

A Nobel-díj nyertesei kiadós összegre szóló csekket is kézhez kapnak, Einstein azonban ebből semmit sem tartott meg magának. Megígérte ugyanis feleségének, Milevának, ha elnyeri a Nobel-díjat, az egész összeget neki adja. Teljesen téves azonban ezt Einstein rossz lelkiismerete jelének tekinteni, mintha ezzel Milevának a relativitáselmélethez való hozzájárulását akarta volna elismerni. Valójában az összeg felajánlásával csak válását akarta meggyorsítani és anyagi összeomlását kívánta elkerülni. Az első világháború idején ugyanis Einstein Zürichből Berlinbe költözött és ott új feleséget talált. Ezalatt Mileva a gyermekeikkel Svájcban maradt. Az Einstein által annyira várt és 1921-ben neki ítélt Nobel-díj anyagi mozgásteret teremtett számára.

A díjjal kapcsolatos legszebb történet a Curie családé. Marie Curie és férje, Pierre 1903-ban együtt kapta meg a fizikai Nobel-díjat. 1943-ban leányuk, Irčne a férjével, Frédéric Joliot-val együtt a kémiai Nobel-díjat nyerte el. Rajtuk kívül volt még egy másik házaspár is, akik közösen nyerték el ezt a kitüntetést. A Cori házaspár - Carl Ferdinand és Gerty - 1947-ben együtt kapott orvosi és fiziológiai Nobel-díjat.

Házaspár volt az ugyancsak Nobel-díjas Alva és Gunnar Myrdal is, őket azonban két különböző évben és tudományterületen tüntették ki: Gunnar 1974-ben közgazdasági, míg felesége, Alva 1982-ben béke Nobel-díjat kapott.

A Bragg család is több Nobel-díjat mondhat magáénak. 1915-ben William Henry Bragg és William Lawrence nevű fia együtt nyerte el a Nobel-díjat. A fiú még csak huszonéves volt, mégis őrá gondolt mindenki, ha a röntgensugarak kristályokon való szóródását leíró Bragg-egyenlet került szóba. Az egyetlen Nobel-díjas testvérpár a két Tinbergen: Jan 1969-ben közgazdasági, míg testvére Nicolas 1973-ban orvosi Nobel-díjat kapott.

A díjjal járó pénzjutalom azonban egyeseket nem hagy nyugodni, például a pénzügyminisztereket! Az Egyesült Államokban 1968 óta - Reagan elnöksége idejétől - ezt a tudósok normális jövedelméhez sorolják, amit fel kell tüntetni az adóbevallásban és annak rendje-módja szerint megadóztatják. Ezért némelyik kitüntetett elajándékozza a díjjal járó pénzt, vagy alapítványt hoz létre. A német–amerikai Günter Blobel 1999-es pénzdíjának nagy részét a drezdai Frauenkirche újjáépítésére utalta át. Megjegyezzük, hogy Blobel egy gazdag asszony gazdag férje: feleségének Nobel-étterme van Manhattanben.

A Nobel-díjhoz meglepően kevés botrány, vagy tréfa kapcsolódik. Az egyetlen botránykeltési kísérlet visszafelé sült el. 1995-ben a svéd Dagens Nyheter napilap azt írta, hogy az 1986. évi orvosi Nobel-díjat megvásárolták. A díjat az olasz tudomány nagy öreg hölgye, Rita Levi-Montalcini nyerte el, akinek kutatásait éveken át a Fidia gyógyszergyár támogatta. A gyár az újság szerint milliós összegeket adományozott az orvosi Nobel-díj odaítélésében illetékes Karolinska Intézetnek, hogy ezzel is elősegítse Montalcini díjazását. A cikket nagy felzúdulás követte, míg végül az újság visszavonta állítását és bocsánatot kért.

A Nobel-díj és intézményei erkölcsileg teljesen tiszták, csak a díjazottak kiválasztásakor elkövetett hibákat lehet bírálni. Ilyen például Lise Meitner hozzájárulása az atommaghasadás megértéséhez, aminek felfedezéséért Otto Hahnt tüntették ki. Lise Meitner mellőzéséhez kevés köze van nő voltának, annál több annak, hogy a kémiai Nobel-díj odaítéléséről volt szó. Az illetékes bizottság egyszerűen nem értette meg Lise Meitner elméleti-fizikai hozzájárulását. Szerintük Meitner csak arra jött rá, hogy az átalakulás során mennyi energia szabadul fel és ezt egy egyszerű képlettel leírta.

A tévedések közül az 1923. és 1952. évi orvosi Nobel-díj odaítélésénél elkövetett két hibás döntés emelkedik ki. Az inzulin felfedezéséért 1923-ban a kanadai Frederick Banting és a brit John Mcleod kapott díjat. Amellett, hogy ki nem állhatták egymást, két munkatársuk - Charles Best és J. B. Collip - nélkül valószínűleg semmilyen eredményre nem jutottak volna. A Nobel-alapítvány maga ismerte el, hogy Mcleodnak nem volt aktív része a kitüntetett munkában, sőt a döntő kísérletek idején a laboratórium közelében sem tartózkodott.

Ami az 1952-es Nobel-díjat illeti, amelyet az amerikai Selman Waksman kapott a sztreptomicin fölfedezéséért, világossá vált, hogy ebben neki semmi része nem volt. Az antibiotikumot Albert Schatz nevű diákja fedezte fel, akinek nevét a Nobel Alapítvány dokumentumai és a mikrobiológia történetével foglalkozó tankönyvek meg sem említik.

Korábban az [origo]-ban:

2001: jubileumi Nobel-díjak