Szex és társadalom az első csillaghajók fedélzetén

Az emberiség még ebben a században nekivág a legközelebbi csillag felé vezető útnak, állítja a NASA egyik kutatója. A csillagközi felfedezőútra induló legénység pedig inkább egy hagyományos törzsi társadalomra hasonlít majd, mint az űrhajózásban eddig megszokott katonai hierarchiára.

Szükség lesz az utódok biztosítására is, ugyanis a célba érő legénység az útra kelők leszármazottaiból áll majd.

Geoffrey A Landis, a NASA kutatója (Glenn Kutatóközpont) úgy véli: már unokáink is látni fogják az űrutazás új, forradalmi módszereinek megvalósulását, és egy lézerüzemű űrvitorlás fedélzetén akár fél évszázadon belül megkezdődhet az első csillagközi felfedezőút.

"Biztos vagyok benne, hogy meg fogjuk csinálni. Szinte már csak az időpontot és a megfelelő személyeket kell megtalálni" - nyilatkozta Landis. "Utazni a csillagok között, az űrt tényleg meghódítani, egy idegen bolygót lakhatóvá, a Földhöz hasonlatossá tenni - azt hiszem, mindannyian hasonló hódításról álmodunk."

Az űrutazás hagyományos módszerei túlságosan lassúak ahhoz, hogy az embert a Naprendszerből kilendítsék. Ehelyett Landis óriási "vitorlákkal" felszerelt űrhajókat képzel el, amelyeket lézersugár hajt majd a fénysebesség egytizedének megfelelő gyorsasággal.

Egy hasonló jármű akár 43 év alatt megtehetné a Nap és az Alpha Centauri közti 4,3 fényévnyi távolságot, igaz, az út végi lassítás erről a sebességről egyes számítások szerint akár egy évszázadig is eltarthatna.

Család az űrben

Egy ilyen hosszú utazáshoz több nemzedéknyi legénységre lesz szükség; a kis társadalom ellátása pedig rengeteg készletet igényel majd.

John H. Moore, a Floridai Egyetem antropológia professzora úgy véli, hogy egy hosszú távú expedíció elvégzéséhez mintegy 180 főből - férfiakból és nőkből - álló legénységre lesz szükség, hogy a faj fennmaradása és szükséges genetikai sokszínűségének megőrzése biztosított legyen. A legénység összetétele azonban jelentősen eltérne a mai űrhajók személyzetétől.

"Le kell mondanunk a katonai jellegű szervezetről; helyette családi kötődésekre épített társadalomszerkezetet kell elfogadnunk" - jelentette ki Moore egy interjúban.

Ez a szervezettípus a Földön kis törzsekben kialakult társadalmak mintáját tükrözné, ahol a generációk közti változatos viszonyrendszer hozzájárul a működőképes társadalom fenntartásához.

A családi kapcsolatok, a szülők és a különböző korú gyermekek közötti nyilvánvaló életkori rangsor alapján Moore szerint "kialakítható egy olyan munkamegosztás, amely szinte bármilyen feladatra, akár az űrutazás feladatainak ellátásaáa is alkalmas."

Fagyasztott sperma a csomagtérben

Egy hasonló, nemzedékeken átívelő űrutazás minden bizonnyal egyirányú utat jelent a fedélzeten lévők számára, miközben folyamatosan biztosítani kell a megbízható erőforrások és a zárt rendszerű életfenntartó rendszerek működését.

Landis még azt is elképzelhetőnek tartja, hogy érdemes lenne pusztán nőkből álló legénységet kiküldeni, hogy csökkentsék az "élő rakomány" súlyát, míg férfi űrhajósok helyett lefagyasztott sperma biztosíthatná menet közben a szaporodást.

A mai űrhajók asztronautái és a lézerüzemű űrvitorlás egyelőre csupán képzeletbeli legénysége közti különbségek meglehetősen nagyok. A kívánt méretű lézerhajtómű felépítésének technikai nehézségei sem elhanyagolhatók: 100 méter átmérőjű lézerre lenne szükség; a hajtóművet valószínűleg az űrben kellene megépíteni, és ki kell még fejleszteni a megfelelő tartósságú vitorlát is.

"A fizika törvényei a mi oldalunkon állnak, de nem tudhatjuk, sikerül-e kialakítanunk a megfelelő technológiát?" - figyelmeztet a nehézségekre Landis, kiemelve, hogy mindössze maroknyi tudós töri a fejét a jövő űrkutatásának eszközein.

Sorsunk a Napban?

Egyes tudósok úgy vélik, hogy a csillagközi űrutazás elkerülhetetlen út az emberiség számára. A Nap végül egyszer csak élettartama végére ér majd, vörös óriás méretűre fog duzzadni, miközben csaknem elnyeli a Földet.

"Maga a Föld sem teljesen biztonságos hely" - mondta Landis. "Túlélésünk szempontjából hasznos lenne, ha több bolygón is megvetnénk a lábunkat."

Egyes kutatók szerint a terjeszkedés és a felfedezés ösztöne, a csillagközi technológiák földi alkalmazásának és a Földön kívüli élet megtalálásának ígéretével párosulva elegendő lesz ahhoz, hogy az embert a Naprendszer határain túl hajtsa.

Még jókora technikai fejlődésre van szükség ahhoz, hogy az embert csillagközi pályára állítsuk, de az idáig vezető út már jól látható. Az elmúlt években a kutatók sikerrel használtak fel lézereket miniatűr vitorlák, sőt egészen apró járművek mozgatásához. Maga az elképzelés már évtizedekkel ezelőtt megszületett.

"Ami a csillagok meghódítását illeti, nem hiszem, hogy van más technológia, aminek a fizikáját eléggé értenénk ahhoz, hogy megvalósítsuk" - fogalmaz Leik Myrabo, a lézervitorlás kutatások vezetője a NASA Jet Propulsion Laboratory (sugárhajtás laboratórium) Interstellar Technology (Csillagközi Technológia) nevű programjának keretében.

A kutatás egy éves időtartama alatt sikerült kiváló minőségű lézervitorla-anyagot készíteni.

Eközben más kutatók még hajmeresztőbb űrutazási módszerek lehetőségét sem zárják ki.

1996 óta a szintén a Glenn Kutatóközpontból irányított NASA Breakthrough Propulsion Project a fénysebességénél gyorsabb közlekedés lehetőségeit vizsgálja, mint amilyen a Űrszekerek című filmsorozatból ismert "hiperűrutazás".

"Egyelőre nem több spekulációnál, mégis remek kutatási területnek tartom" - nyilatkozta Marc G. Mills, űrkutató mérnők, a program 2001-es vezetője. "Legalább annyira hajlok arra, hogy lehetségesnek tartsam, mint arra, hogy úgy véljem: rengeteg értékes dolgot tanulhatunk meg menetközben, amit elmulasztanánk, ha meg sem próbáltuk volna."