A zöld műhold első felvételei

Drámai képekkel kezdte munkáját az eddigi legnagyobb földmegfigyelő műhold. Az Envisat az antarktiszi jégmező hatalmas darabjának leszakadását, illetve a növényi plankton egyik óriási koncentrációját fényképezte le.

Mint arról korábban beszámoltunk, március elsején sikeresen pályára állt az eddigi legnagyobb és legdrágább európai műhold, amelynek fő feladata a Föld "egészségi állapotának" folyamatos megfigyelése a világűrből. A környezeti változások folyamatos nyomon követését végző űreszköz neve Envisat (az angol enviromental satellite szavak első betűiből).

A pálya elfoglalását követően telepítették a napelemeket és az antennákat, majd sorban egymás után üzembe helyezték a műhold tíz műszerét. A műhold és műszerek kifogástalanul működnek.

Az első felvételek: az antarktiszi jégmező összeroskadása

Az Európai Űrügynökség március 28-án nyilvánosságra hozta az Envisat első adatait és felvételeit. Az ASAR és a MERIS műszerek kivételesen jó minőségű képei az Antarktisz és Nyugat-Afrika egyes területeit fedik le.

Az Envisat egyik legelső felvétele. A 400 km széles területet mutató képen a Larsen B jégmező leszakadt északi darabjából kialakult jéghegyek láthatók

Az Envisat éppen jókor indult ahhoz, hogy szemügyre vehesse a Larsen B jégmező összeroskadását az Antarktiszi-féleszigeten. Mint arról március 19-én beszámoltunk, a 3250 négyzetkilométeres jégmező darabjaira töredezve levált az Antarktiszról. Az új műhold képein is remekül látható annak a több hónapig tartó folyamatnak drámai következménye, amelyet számos szakértő már a globális éghajlatváltozás számlájára ír. Tény, hogy a terület hőmérséklete átlagosan 0,5 Celsius-fokkal emelkedik évtizedenként, legalábbis az 1940-es évek (a mérések kezdete) óta. A jégmező összeomlása egészen más jellegű folyamat volt, mint a jéghegyek szokásos leválása (borjadzása), s számos szakember szerint újabb intő példa a globális felmelegedés hatásaira

A Larsen B jégmező északi darabjának leválása január 31-én kezdődött, s 35 nap alatt be is fejeződött. A jégmező vastagsága átlagosan 200 méter, a levált darab tömege 720 milliárd tonna körül mozog. A maradványok több ezernyi jéghegy alakjában most a Weddell-tengeren sodródnak.

A Larsen B jégmező területe az utóbbi öt év során 5700 négyzetkilométernyit csökkent, s egykori területének körülbelül 40%-ára zsugorodott. A jelenlegi darab leszakadása az eddigi legnagyobb esemény volt a jégmező visszahúzódásában.

Az első felvételek: növényi plankton Nyugat-Afrika partjainál

A növényi plankton (fitoplankton) hatalmas koncentrációja Nyugat-Afrika partjainál. Az Envisat példátlan érzékenységgel képes követni a plankton koncentrációját: műszerei tízmilliomod gramm klorofillt (a növényi fotoszintézishez szükséges színanyagot) is kimutatnak egy liter tengervízben

Az Envisat MERIS nevű műszere is látványosan kezdte munkáját: Nyugat-Afrika partjainál a növényi plankton nagy koncentrációját figyelte meg, megmérve a terület klorofill-koncentrációját. Az ilyen mérések jól jelzik a tápanyagban gazdag mélytengeri vizek aktuális feláramlásának helyeit, amelyek halászati szempontból igen fontosak. Egy-egy ilyen feláramlási rendszer összeomlásának komoly regionális gazdasági következményei vannak - mint ahogyan azt Dél-Amerika nyugati partjainál a perui halászok a saját bőrükön is megtapasztalták a legutóbbi El Nino alatt.

Az Envisat az eddigi legösszetettebb környezet-megfigyelő műhold. Tíz műszere részletes információkat nyújt majd a szárazföldek, jégsapkák, az óceánok és a légkör állapotának változásairól. A környezettudományi szempontból alapvető fontosságú küldetés megvalósításának költségei elérték a 2,3 milliárd eurót, amely az Európai Űrügynökség 13 tagállama és Kanada együttműködéseként gyűlt össze. A 10 méter hosszú, 8,5 tonnás szerkezetet egy Ariane 5-ös rakéta állította pályára 2002. március 1-én.

Ajánlat:

Az Envisat hivatalos honlapja

The first Envisat check-up on the Earth
További képek és információk az Envisat honlapján.

Korábban az [origo]-ban:

Tízszemű óriás a világűrben
2002. március 4. Sikeresen pályára állt a legnagyobb és legdrágább európai műhold, amelynek fő feladata a Föld "egészségi állapotának" folyamatos megfigyelése a világűrből.