Miért halunk meg 2020-ban?

Hans Guski, a berlini Charité Kórház patológusa szerint a tüdőrák ma már nem férfibetegség, s ez is jelzi, hogy változik a betegségek spektruma az időben. Egyre több az olyan járványkutató, aki nemcsak a múlt betegségeit tanulmányozza, hanem modellszámításokkal igyekszik előre jelezni, hogy a jövőben főleg milyen betegségekben halnak meg az emberek.

Christopher Murray és Alan Lopez, a WHO és a Harvard Egyetem két kutatója úgy véli, hogy a fejlődő országokban csökkenni fog bizonyos fertőző betegségek előfordulása. A kanyaró és a hasmenéses megbetegedések a mainál sokkal kevesebb áldozatot követelnek, viszont növekvő számban fognak meghalni az emberek közlekedési balesetekben, többen lesznek öngyilkosok, valamint nő az erőszakos bűncselekmények és a háborúk áldozatainak száma. A halálozási statisztikákat azonban továbbra is a szív- és érrendszeri betegségek áldozatai fogják vezetni.

A két kutató azt az előítéletet is el akarja oszlatni, hogy a szegény országok lakosai elsősorban fertőző betegségekben halnak meg és csak alig az olyan civilizációs betegségekben, mint a rák, a légúti betegségek és a vérkeringési zavarok. Ezt a felfogásukat az Afrika déli államaiban 1990-ben végzett elemzések is megerősítik.

Abban az évben ugyan a halálesetek felét a fertőző betegségek és a hiányos táplálkozás okozta, elsősorban a gyermekek körében, ám a 15–70 év közötti korosztályt vizsgálva merőben más képet kapunk. Közöttük nagyobb volt a civilizációs betegségekben való elhalálozás valószínűsége, mint a nyugati világban élő hasonló korosztálynál.

Nagy területekre vonatkozó statisztikai adatok - például a Szaharától délre - roppant hiányosak, ezért számos kutató vitatja a belőlük levont következtetések megalapozottságát. Az AIDS-re vonatkozó előrejelzések egyértelműen tévesnek bizonyultak. A tudósok arra számítottak, hogy a járvány 2010-ben éri el csúcspontját évi 2 millió áldozattal.

1990-ben, amikor a WHO elkezdte a várható halálokra vonatkozó becsléseit, a világon többen követtek el öngyilkosságot (786 000), többen fulladtak vízbe (504 000), mint ahányan AIDS-ben haltak meg. Tavaly viszont a világon mintegy 3 millió volt a HIV-vírus áldozatainak száma és az AIDS világszerte a negyedik leggyakoribb halálokká lépett elő.

Egy holland kutatóintézet 2025-ig előre jelezte a nyugat-európai országokban leggyakoribb halálokokat. Eszerint a 40 év felettiek kisebb hányada fog szív- és vérkeringési betegségekben meghalni. Ennek oka még nem teljesen tisztázott, de feltétlenül szerepe van benne a kevesebb dohányzásnak, a több sportnak és a jobb orvosi ellátásnak.

A társadalom elöregedésével halmozódni fog az időskorúaknál fellépő szívinfarktusok száma. Így az infarktusban elhunytak száma emelkedni fog, noha az egyes személyek elhalálozásának kockázata csökken.

Egész más a helyzet a rákkal. A heidelbergi rákkutató központ szerint a következő 10-15 évben lehet, hogy a rák túlszárnyalja a szív- és érrendszeri betegségeket és az ipari országokban több nő hal meg tüdő-, mint mellrákban. Hongkongi orvosok kimutatták, hogy a középkorú férfiak körében minden harmadik halálesetért a dohányzás a felelős. Murray és Lopez szerint húsz év múlva Kínában évente több mint 2 millió, a világon pedig 8 milliónál több ember lesz a dohányzás áldozata.

Hogy mikor és miben halunk meg, azt nemcsak egyéni viselkedésünk, hanem a társadalom is befolyásolja. A Szovjetunió összeomlását kísérő társadalmi és politikai változások sok embert elszegényítettek és kilátástalanná tették az életüket.

Felszökött az öngyilkosságok száma és a férfiak várható élettartama 58 évre csökkent. Noha a 90-es évek közepe óta ismét emelkedik a várható élettartam, a helyzet cseppet sem rózsás: a fiatal férfiak és nők körében továbbra is magas a halandóság, pusztít az alkoholizmus és növekszik a tuberkulózisban elhunytak száma. Az alacsony iskolai végzettségű, rosszul kereső emberek úgy érzik, hogy elvesztették az ellenőrzést az életük felett.

Murray és Lopez attól fél, hogy sok kelet-európai országban csak húsz év múlva lesz ismét akkora a lakosság élettartama, mint a politikai-társadalmi fordulat előtt.

Ezzel szemben Nyugaton tovább tart az eddigi folyamat és az emberek egyre hosszabb ideig élnek. A halál egészen a nyolcvan-, sőt kilencvenéves korig eltolódhat.