Tovább folytatódnak a ritka égi látványosságok

Az április közepén kezdődött kozmikus sorakozó csak pazar nyitánya volt a májusban is tartó különös égi színjátéknak.

Az égbolt látványa május 5-én, nyugat felé, napnyugta után (forrás: Sky & Telescope Magazine)

Korábbi cikkünkben részletesen beszámoltunk róla, hogy április második felében az ókor hét bolyongó égitestje egy sorba rendeződött az égbolton. Ilyen együttállás csak több száz évente figyelhető meg, de ha bekövetkezett, a résztvevők nem szélednek szét azonnal, hanem további különleges látnivalókkal kápráztatják el a türelmes megfigyelőket.

Így a tiszta, derült idő mellett már csak az alábbi pontos menetrendre van szükség, amelyhez igazítani lehet a következő hetek éjszakai elfoglaltságait!

Mint az eddigiekben is, április 26-ától a naplemente után egyre fényesedő pontok jelennek meg az égbolt nyugati felén: az öt szabad szemmel is látható bolygó. Sorrendjük alulról felfelé: Merkúr, Vénusz, Mars és Szaturnusz, amelyek egymáshoz igen közel helyezkednek el, a legfényesebb Jupiter pedig kissé magasabban van az égen. A Merkúr melletti apró csoport a Fiastyúk (Pleiades) csillaghalmaz, a Vénusszal egyvonalban a Bika csillagkép legfényesebb csillaga, az Aldebaran vöröslik.

Az égbolt látványa május 14-én, nyugat felé, napnyugta után (forrás: Sky & Telescope Magazine)

Május 3-a két szempontból is különleges dátum. A Merkúr ezen az éjszakán éri legnagyobb látszólagos oldalirányú kitérését (elongációját) a Naptól, amelynek értéke a Földről nézve 21 fok. Ettől az éjszakától a Vénusz, a Mars és a Szaturnusz kis háromszöget formál, amely május 5-én majdnem egyenlő oldalúnak látszik majd (lásd a jobb felső ábrán).

Ezt követően a Vénusz és a Mars között folyamatosan csökken a távolság, s május 10-én lesznek a legközelebb egymáshoz - látszólag alig több, mint 1/3 fokra. Így akár egy látómezőben is megfigyelhetők egy közepes nagyítású távcsővel.

Május 13-án megkezdi növekedését a Hold, csatlakozva a bolygók csapatához. A következő napon, napnyugta után a keskeny holdsarló majdnem átszúrja a fényesen ragyogó Esthajnalcsillagot, a Vénuszt, miközben a Merkúr már csak kevéssel jár a horizont felett (lásd a bal oldali ábrát).

Az égbolt látványa június 3-án, nyugat felé, napnyugta után (forrás: Sky & Telescope Magazine)

Május 15-étől a Hold már magasabban jár, a Jupiter szomszédságában. De a legfényesebb Vénusz is egyre közelebb kerül a legnagyobb bolygó égi fénypontjához, s június 3-án bekövetkezik majd legnagyobb közelségük (konjunkció, lásd a jobb oldali ábrán). Ez már az utolsó felvonás, amelyet kissé magasabbról szemlélnek a nézők, az Ikrek (Gemini) csillagkép bolygóknál halványabb Castor és Pollux csillaga.

"Bolygótalálkozóról" már korábban is beszámoltunk az [origo]-ban: hasonló eseményre körülbelül két évvel ezelőtt került sor, de a planéták akkor a Nap túloldalán sorakoztak fel, így nem láthattuk az alakzatot. Természetesen most sem kell attól tartanunk, hogy a bolygók sorbaállása miatt bármilyen katasztrófa fenyegetné Földünket! Mindez ugyanis csak a Földről látszik így, az égitestek valójában óriási távolságokra vannak egymástól!



Ajánlat:

A budapesti Polaris Csillagvizsgáló Bolygók! Sorakozó! c. oldala

Csillagtérképek és további információk angol nyelven