Miközben a nagy földi távcsövek jogosan ünnepelik pazar teljesítményüket, a felújított Hubble-űrtávcső drámai módon demonstrálta, "ki" az optikai teleszkópok koronázatlan királya.

A Föld körül keringő Hubble-űrtávcső legújabb felvételeivel egyetlen megoldhatatlan probléma van: a hagyományos sajtóanyagokban - legyenek akár elektronikus vagy nyomtatott változatok - lehetetlen érzékeltetni fantasztikus színvonalukat. A Hubble legújabb képei ugyanis messze meghaladnak minden várakozást.

Új ablak az Univerzumra

Mint arról korábban részletesen beszámoltunk, a Hubble-űrtávcső (Hubble Space Telescope, HST) március folyamán átesett negyedik szervizelésén, amelynek eredményeképpen kirobbanó formában, teljesen felújított energiaellátó-rendszerrel végezheti munkáját. Tudományos szempontból még fontosabb, hogy felszerelték rá az Advanced Camera for Surveys (ACS) nevű képalkotó rendszert, amely eddigi legjobb kamerájánál (WFPC2) kétszer nagyobb látószöget és felbontást biztosít, ráadásul annál ötször érzékenyebb műszer.

Az új kamera első felvételeit április 30-án hozták nyilvánosságra, s a képeket valószínűleg megdöbbenéssel vegyes ámulattal fogadták világszerte. Bár az 1990-ben pályára állított HST forradalmasította a csillagászatot, az utóbbi években állapota fokozatosan romlott, s egy kicsit megfeledkeztek róla - miközben jogosan ünnepelték a hatalmas földi telepítésű távcsőrendszerek, például a VLT vagy a Gemini káprázatos teljesítményét. A Hubble most ismét megmutatta, hogy mire is képes, ha minden rendben működik: a most közölt felvételek az emberiség eddigi legjobb, leglátványosabb képei az Univerzumról.

Valahol a végtelenben - és még azon is túl

Az új kamera demonstrációs képei között egy ütköző galaxis, az "Ebihal"-nak is nevezett csillagváros látható. Nem ilyennek képzeljük a gigantikus, méltóságteljesen forgó galaxisokat - hosszú, csillagokból álló nyúlványaival ez sokkal inkább egy veszettül pörgő tűzkerék benyomását kelti. Persze itt sincs szó ennyire gyors forgásról, az ütközés azonban alaposan megbolygatta az égitest anyagát - drámai pillanatképet nyújtva nyugtalan és heves világunk dinamikájáról.

A felvétel igazi értékét azonban az irdatlan mennyiségű távolabbi galaxis jelenti, amelyek felbukkanására ilyen számban nem is számítottak a kép elkészítésekor. A felvétel ideje ugyanis csak kb. tizenkettede volt annak az időnek, amellyel a legendás Hubble Deep Field (HDF) készült 1995-ben. A HDF-en hemzsegnek a korábban soha nem látott galaxisok, köztük a legtávolabbiak képviselőivel - a kép a látható Világegyetem határát súrolja. Nos, az ACS felvételén kétszer ennyi galaxis bukkan fel! A kép annyira éles, hogy a csillagászok azonosíthatják az első galaxisok "építőkockáit" (hatalmas alaktalan gázcsomókat), számos ütközést figyelhetnek meg (amelyek sokkal gyakoribbak voltak a korai Univerzumban) és extrém távoli csillagvárosok is felbukkannak.

Utazás a jövőbe

Az ACS egy másik felvételén egy elképesztő ütközést figyelhetünk meg két spirálgalaxis között. A komputerszimulációk szerint a két égitest 160 millió éve hatolt egymásba, s a jövőben egyetlen hatalmas elliptikus galaxissá olvadnak össze.

Hasonló folyamat játszódik le saját Galaxisunk, a Tejútrendszer, s a hozzánk közeledő Androméda-köd között is - mintegy 5 milliárd év múlva.

Forrongó csillagbölcsődék

Saját házunk tájáról is készített néhány csodálatos felvételt az új kamera. Ezek egyikén a Kúp-köd tetejét, örvénylő csillagközi por- és gázfelhőket csodálhatunk meg, amelyek csillagok új generációjának adnak életet. A kép méltó párja a HST egyik leghíresebb felvételének, amely a Sas-köd gigászi gázoszlopait ábrázolja. A gázoszlop tetején az új képen is látható, amint az új, fényes csillagok éppen kibukkannak a csillagközi "inkubátorból", s sugárzásukkal elpárologtatják a köd anyagát.

Egy másik képen az Omega-köd szívébe pillanthatunk be, ami szintén csillagbölcsődeként üzemel. Elképesztően változatos formákban és színekben fodrozódik itt a csillagközi anyag, amelybe embrionális állapotban lévő bolygórendszerek ágyazódnak.

Tökéletes űrszerviz

A márciusi szervizelés során kicserélt egységek mindegyike remekül működik az űrtávcsövön: az új energiaelosztó-rendszer és az új napelemek mind-mind kifogástalanul végzik a dolgukat, a közeli infravörös kamera (NICMOS) pedig új hűtőrendszerének köszönhetően elérte a -203 Celsius-fokos üzemi hőfokot. Az ACS lélegzetelállító képei után tehát hamarosan olyan felvételeket láthatunk majd, amelyek szintén az Univerzum legsötétebb korszakába, az első galaxisok kialakulásának korába vezetnek vissza bennünket.

Ajánlat:

Hubble's Advanced Camera Unveils a Panoramic New View of the Universe
További angol nyelvű információk, a képek teljes méretű változatai és a képekből készült animációk az Űrtávcső Tudományos Intézet honlapján érhetők el.

Korábban az [origo]-ban:

Magához tért a Hubble-űrtávcső
2002. március 6. Megkönnyebbülhetnek a NASA szakemberei: az új energiaszabályzó egység beszerelése után sikerült életre kelteni az optikai távcsövek koronázatlan királyát.