Korábban begyógyulhat az ózonréteg

Hosszú évtizedek óta jelent globális fenyegetést a légköri ózon folyamatos ritkulása. Nem lehetetlen azonban, hogy a káros folyamat a 21. század közepére megforduljon.

A három oxigénatomból álló ózonmolekula ibolyántúli sugárzás hatására normál (kétatomos) oxigénmolekulákból jön létre nagy mennyiségben, a légkör sztratoszférájában, 25-30 kilométer közötti magasságában. Eközben el is nyeli a Napból érkező sugárzás említett tartományát, így fontos védőpajzsot jelent a földi élet számára (a sztratoszférikus ózont nem szabad összetéveszteni a felszínközeli ózonnal, amely a gépkocsi-közlekedés káros következménye és rendkívül veszélyes az emberre).

Ebbe a természetes egyensúlyi állapotba szólnak bele az elmúlt évtizedekben nagy mennyiségben alkalmazott klór-fluoro-karbon (CFC) vegyületek, azaz halogénezett szénhidrogének, amelyek hatása jelentősen roncsolta az ózonréteget. 1987-ben írták alá a Montreali Egyezményt, amelynek keretében az ipari országok jelentősen csökkentették CFC-kibocsátásukat. Becslések szerint azonban még vagy 70-100 évig nem lesz jelentős javulás az ózonburok állapotában.

1998-ban egy olyan tanulmány látott napvilágot, amely az üvegházhatású gázokat is figyelembe vette az ózonburok szempontjából. Eszerint e gázok a legalsó légköri rétegben felmelegedést okoznak ugyan, a sztratoszféra azonban hidegebbé válik, így gyakoribb lesz benne a felhőképződés. Bizonyított, hogy az ózoncsökkenéshez vezető kémiai folyamatok e sztratoszférikus felhőkben zajlanak. A tanulmány végül is nagy kiterjedésű ózonlyukak váratlan felbukkanását vetítette előre az Antarktisz felett.

Japán kutatók most közölt számításai szerint azonban az ózonréteg sebei már 2040-re begyógyulhatnak, mivel az ózonszintet mégsem befolyásolják olyan mértékben az üvegházhatású gázok, mint azt a korábbi tanulmányban állították. Tatsuya Nagashima és kollégái (Környezeti Tanulmányok Nemzeti Intézete, Japán) egy olyan modellt készítettek el, amely az eddigieknél precízebben veszi figyelembe a légköri folyamatok kémiája és a légköri mozgások közötti kapcsolatokat.

A kutatók részletes beszámolója a Geophysical Research Letters c. szaklapban jelent meg (Nagashima, T., et al. Future development of the ozone layer calculated by a general circulation model with fully interactive chemistry. Geophysical Research Letters, 29, 31 - 34, 2002).

Ajánlat:

Sztratoszférikus ózoncsökkenés

Összefoglaló oldal a légkör tulajdonságairól és az időjárási folyamatokról

Korábban az [origo]-ban:

Veszélyes ózonvékonyodás Európa felett
2002.03.28. 2002 februárjának első hetében Európa felett az ózonréteg vastagsága 30 százalékkal vékonyabb volt a korábbinál, és az ehhez hasonló periodikus változások egyre gyakoribbá válnak.