Ökoszisztémák átszerveződése a nagy kihalások után

Amerikai kutatók vizsgálata szerint az óceáni ökoszisztémák meglepően stabilnak mutatkoztak több százmillió éven keresztül. Komolyabb változások csak a két legnagyobb tömeges kihalás idején következtek be.

A tengeri élővilág a két legjelentősebb tömeges kihalás után, a perm és a kréta időszak végén alaposan átrendeződött. A most publikált adatok igazi meglepetését azonban nem az okozta, hogy az élővilág magához tért a két kihalás után. Sokkal meglepőbb volt az az eredmény, hogy a tengeri ökoszisztémák nagyon stabil szerkezettel rendelkeztek az elmúlt 450 millió év során, ami csak akkor változott meg észrevehetően, amikor az élővilág ebből a két kihalásból újjáéledt.

Korábbi vizsgálatok alapján általánosan elfogadott, hogy öt jelentős tömeges kihalás befolyásolta az óceánok élővilágát a földtörténet utóbbi 590 millió éve során. A kutatók szerint viszont ezek közül csak kettő változtatta meg jelentősen a globális ökoszisztéma szerkezetét. Ezek egyike a perm időszak végén (251 millió évvel ezelőtt), míg a másik a kréta időszak végén (65 millió évvel ezelőtt) következett be.

Az ammoniteszek a két nagy kihalás közötti időszak jellemző állatai voltak

A perm végi kihalás volt minden idők legsúlyosabb biológiai krízise: a becslések szerint az összes akkor élt faj 95%-a kihalt. A tragédiát az idézte elő, hogy egy meteorit-becsapódás következtében erősen megnövekedett az óceánokban oldott állapotban lévő szén-dioxid mennyisége. Tavaly sikerült kimutatni, hogy a perm időszaki kőzetzárványok olyan gázokat tartalmaznak, amelyek jelenlegi ismereteink szerint csak a világűrben fordulnak elő. A kréta végi kihalás szintén hasonló eseménnyel hozható összefüggésbe. Ez nem okozott olyan mélyreható változásokat, mint a perm végi esemény, mégis sokkal jobban ismert, mivel ekkor haltak ki a dinoszauruszok is.

Annak ellenére, hogy ekkor szintén kipusztult a tengeri élővilág egy része, a kihalás mintája jelentősen különbözött a két esetben. Ez pedig arra utal, hogy a kihalások közvetlen oka nem ugyanaz volt a kréta végén, mint a perm végén.

Az ökoszisztémák változása azonban nem következett be mind az öt tömeges kihalás idején, bár az élővilág minden esetben újjászerveződött a kihalási események után. Csak a két legnagyobb kihalás során "ürült ki" annyira az óceánok élővilága, hogy az ökoszisztémák alapvető szerkezetét is újra kelljen alapítani. Ebben a két esetben viszont az élőlények különböző alkalmazkodási típusai közötti ökológiai összefüggések mintái eltérő módon fejlődtek.

A vizsgálat során az általános életmód típusokat vizsgálták, és hogy ezek miként viszonyulnak a teljes globális diverzitáshoz. Az egyik analízis során a szerzők egyszerűen összehasonlították a mozgékony tengeri fauna számát a helyben ülő, vagy rögzített élőlények arányával. Ez a megkülönböztetés többek között azért is fontos, mert a nem mozgékony szervezetekhez a vízáramlatoknak kell a táplálékot odaszállítani, míg a mozgó élőlények számos egyéb módon is tudnak táplálkozni.

A perm végi kihalás előtt a különböző tengeri állatoknak körülbelül kétharmada mozgásra képtelen volt. A kihalást követő újjáéledés után a mozgékony és a nem mozgékony állatok közötti arány 50-50%-ra változott, és így maradt egészen a kréta végi kihalásig. Mikor a tengeri fauna újjáéledt a kréta végi kihalás után, már a mozgékony állatok alkották a tengeri fauna kétharmadát, vagyis pont fordítottá vált a helyzet, mint a perm végi kihalás előtt volt. Ez az arány a mai napig is fennáll.

Ajánlat:

Internetes kiállítás a földtörténeti múlt fajkihalásairól

Magyar nyelvű geológiai összefoglaló

Korábban az [origo]-ban:

Mégsem gyilkolt a por a kréta időszak végén
2002.02.06. A legújabb vizsgálatok szerint a kréta végi becsapódás során nem került olyan sok por a levegőbe, ami a tömeges kihalásokhoz vezetett volna.

Húszpercenként kihal egy faj
2002.01.11. Az egyik legnagyobb fajkihalási időszakban élünk - állítja dr. Donald A. Levin, a University of Texas (Austin) botanikaprofesszora.

Dulai Alfréd