<BR/>Oltással a rák ellen

Vágólapra másolva!
Mindenki kapott gyermekkorában oltást, némelyek még felnőttként is. Ezek a vakcinálások azt a célt szolgálják, hogy az immunrendszerünket megismertessék egy-egy kórokozóval, mégpedig legyengített formában. Így ha a szervezetbe az adott kórokozó teljes vértezettel megérkezik, az immunrendszer már felismeri, ellenségként, azaz antigénként azonosítja, és azonnal képes felvenni ellene a harcot. Szerencsés esetben teljesen elpusztítja a behatolót.
Vágólapra másolva!

A ráksejtek is ilyen antigének szervezetünkben, ám immunrendszerünk sajnos nem mindig ismeri fel őket időben és nem lép fel kellő eréllyel. Ezen kíván segíteni egy új kísérleti tumorterápia, amelynek kifejlesztése a nemzeti kutatási program keretében indult el.

A magyar kutatók egy különösen agresszív daganat-típus, a glioblasztóma multiformae, röviden a glióma kezelésével kísérleteznek. Nyáry István, idegsebész professzor (Országos Idegsebészeti Tudományos Intézet) adatai szerint e betegségben az átlagos túlélés - a szokásos terápiák - a daganat radikális kimetszése, sugárkezelés és gyógyszeres, ún. citosztatikus kezelés - mellett is mindössze 47 hét, azaz kevesebb, mint egy év.

Az utóbbi években derült ki, hogy a megoldást sejtszinten érdemes keresni. A beteg immunrendszerét specifikusan aktiválni lehet saját daganatsejtjei ellen, ha azokat génsebészeti úton módosítva vakcinaként kapja vissza.

A Sugárbiológiai Intézetben agytumoros, gliómás egereket kezeltek 12 féle citokin-vakcinával. A leghatékonyabbnak a GM-CSF nevű citokin bizonyult, a humán kutatásokban is ezt alkalmazzák. A citokint kódoló gént vírusvektor segítségével juttatják be a glióma-sejtekbe. Az adenovírust ártalmatlanná teszik azáltal, hogy eltávolítják a szaporodásához szükséges géneket, majd helyükre illesztik be a citokint kódoló gént. A citokinek immunrendszerünk hírvivő, aktiváló fehérjéi, segítségükkel kommunikálnak egymással a különböző feladatú immunsejtek.

Az elkészült vírusvektort hozzáadják a sebészileg eltávolított daganatból nyert, tenyésztett sejtekhez. A hordozó minden gliómasejtbe bejut, beépíti a gént, és a sejtek termelni kezdik a citokint. A citokinvakcina biztonságossága érdekében a következő lépésben elpusztítják magukat a tumorsejteket.

A vakcina készítése során a GM-CSF termelő sejteket nagy dózisú ionizáló sugárzással sugározzák be, ez a sugárdózis lényegében az összes sejtet megöli. A sejtek pusztulása azonban körülbelül 1 hetes időtartam alatt következik csak be, és ez alatt az egy hét alatt a sejtek még termelik a bevitt citokint.

Az állatkísérletek során az egerek bőrébe juttatták a citokin-vakcinát, így specifikusan aktiválták azokat az immunsejteket, amelyek felismertetik a T-limfocitákkal a szervezettől idegen daganatsejteket. Az immunválasz nem maradt el. Az aktiválódott immunrendszer pusztítani kezdte a gliómasejteket.

Még hatékonyabb volt a terápia, amikor célzott sugárkezeléssel kombinálták a citokines vakcinálást. Az Országos Sugárbiológiai Intézetben a vakcinával kezelt, agydaganatos egerek túlélésében 30-40 %-os eredményt értek el, és ha a vakcinációt kombinálták a lokális sugárterápiával az egerek 80-100 %-a meggyógyítható volt az agytumorból.

Az új gén- és immunterápiás módszer, az eddigi kezelések kiegészítéseként, az elsődleges daganat eltávolítása után, embernél is csökkentheti a glióma kiújulásának gyakoriságát. A kutatók azonban hangsúlyozzák, egyelőre még csak a kísérleteknél tartanak és egy elfogadott terápia kidolgozásáig még sok munka vár az együttműködő virológus, immunológus, idegsebész és sugárbiológus szakemberekre.

Delta