Nehéz szavakat találni a labdarúgó-világbajnokság bíráskodásának színvonalára. A Nature szerint azonban a dolog tudományos magyarázata annál egyszerűbb.

A jelenleg zajló labdarúgó-vb "tiszteletére" a Nature ismét fókuszba állította korábbi, a sportággal kapcsolatos tudományos cikkgyűjteményét. A tanulmányok közül - tekintettel a tűrhetetlenül alacsony színvonalú, számtalan igazságtalansággal szolgáló bíráskodásra - a partjelzők működésével kapcsolatos megállapításokat tárjuk olvasóink elé.

Sokan felidézhetik magukban az aktuális vb "legforróbb" leshelyzeteit, meg nem adott góljait. Néhányan talán azt is megfigyelték, hogy e tekintetben különbség mutatkozik a bal, illetve a jobb oldalon futó támadások között. A Nature még 2000 márciusában tette közé azt az írását, mely szerint a partjelzők (mai nevükön asszisztensek) eleve lehetetlen feladatra vállalkoznak, amikor megpróbálják helyesen megítélni e kritikus szituációkat.

A lesszabály a futball egyik legkényesebb, legtöbb vitára okot adó eleme. Pedig látszólag igen egyszerű dologról van szó: a támadó felé tartó labda elrúgásának pillanatában a támadó és a kapu között (illetve vele egyvonalban) két védőjátékosnak kell tartózkodnia. Mivel ezekből az esetek döntő többségében egyik a kapus, a partjelzőnek általában a legutolsó védő és a csatár egymáshoz viszonyított pozíciójára kell koncentrálnia.

A gondok akkor kezdődnek, ha a partjelző nem pontosan egy vonalban áll az utolsó védővel. Az eseményeket bizonyos szög alatt figyelő vonalbírók ugyanis a perspektíva miatt törvényszerűen hibáznak. Minél távolabb van egy játékos a partjelzőtől, annál közelibbnek látszik a kapuhoz.

A holland ligában 2000-ben folytatott vizsgálatsorozat során kiderült, hogy a bal oldalon futó támadásokat sokkal több alkalommal állítják meg tévesen lesen, mint a jobb oldali akciókat (könnyen felidézhetjük, hogy az "elengedett" leshelyzetek általában a jobb oldalon futnak). Ennek megfelelően, ha a csatár balról akarja megkerülni a védőt, gyakrabban intenek a partjelzők. A vizsgálatok szerint 100 kritikus esetből átlagosan 20 hibás döntés születik.
 
Az elkeseredetett szurkolók - akik egyébként a fentieken kívül még számos kifejezést alkalmaznak a partjelzőkre és a bírókra - persze nem lepődnek meg ezeken az eredményeken, sőt talán még a 20%-os hibahatárt is valótlannak tartják.

Európai kupameccsek és az 1998-as vb mérkőzéseinek elemzése során kiderült, hogy a pálya távolabbi felén támadó csatárokat kilencszer több alkalommal állították meg tévesen lesen, ha balról akarták megkerülni védőjüket - azaz a partjelző szempontjából ők voltak a legtávolabbi játékosok.

A jelenlegi vb valószínűleg tovább ront ezen az arányon. Ám igen valószínűtlennek tűnik, hogy négy év alatt olyan evolúciós változás történt volna a vonalbírók szemében vagy agyában, amiben e jelentős romlás okait kell keresnünk. A valódi okok kifürkészése talán olasz vagy spanyol kutatókra tartozik.

Ajánlat:

Az [origo] oldalai a labdarúgó-világbajnokságról

Nature Science Update Football Focus
A Nature összeállítása a futballal kapcsolatos tudományos eredményekről.