Kelta aranyváza a Harmadik Birodalomból

Egy rendkívüli színarany vázáról, amelyet tavaly szeptemberben Bajorországban, a Chiemsee tóban találtak, és amelyről eddig azt feltételezték, hogy a kelta korban készült, könnyen kiderülhet, hogy a náci birodalom idején gyártották.

A vázát, amelynek anyaga 18 karátos arany, átmérője 50 centiméter és súlya 11 kilogramm (!), egy amatőr búvár lelte meg Seebrück község közelében. A szerencsés kutató átadta a műtárgyat a müncheni régészeti gyűjteménynek, és úgy írta le, mint emberi és állatáldozatokra használt, a kelta korban készült edényt.

A gyűjtemény igazgatója, Ludwig Wamser azonban gyanút fogott, bár a váza kétségtelenül hasonlított az 1891-ben Dániában talált, közel 2000 éves "gundestrupi üsthöz". Az igazgató kutatni kezdett, és meghökkentő eredményre jutott: a váza minden bizonnyal a hitleri Németországban készült.

A régész fülébe a lelőhely neve tette be a bogarat: a nácik ugyanis Seebrück közelében tervezték felépíteni a "nemzeti szocialista párt főiskoláját", amelynek célja a "német nép szellemi nevelése" lett volna. Wamser szerint Alfred Rosenberg főideológus hivatala rendelte meg a vázát, amelyet aztán 1945-ben az amerikaiak elől a tóban rejtettek el.

Ugyancsak gyanúsak voltak számára a díszítő motívumok. A bikaáldozat, a szarvas kígyó kultusza, az emberáldozatok inkább megfeleltek a náci ideológiának, mint a kelta ikonográfiának, akárcsak az a rajz, amely a világot ábrázolta. Végül a röntgensugarakkal való átvilágítás elárulta, hogy a vázát nagyipari műhelyben készítették el, kalapács helyett laminálták az arany lapokat. Az arany kiváló minősége sem a kelta változatot erősítette.

Wamsert, aki a tévében ismertette véleményét, ezek után a kissé csalódott bajor pénzügyminisztérium felszólította: tegye lehetővé, hogy más szakértők is elemezhessék a műkincset, amelyet csupán aranytartalma miatt 100 ezer euróra becsülnek.

Amennyiben, mint valószínű, nem kerül elő a váza tulajdonosa, a bajor állam rendelkezik vele (mivel Chiemsee tó is, ahol megtalálták, az állam tulajdona). A becsült érték fele azonban a szerencsés megtalálót illeti meg.