Negyven évvel ezelőtt két amerikai pszichiáter beadta a történelem legnagyobb LSD-adagját.

Forrás: ORIGOA hatvanas évek elején, megrészegülve az LSD tudatmódosító képességeitől, Louis Jolyon West és egy Oklahoma egyetemi  munkatársa, Chester M. Pierce, elhatározták, hogy új módszert eszelnek ki a szer vizsgálatára. Olyan ötlettel álltak elő, amihez foghatót csak a kísérleti pszichológia világa produkálhat.

Az etológusok előtt nem ismeretlen az a jelenség, hogy a elefántbikák hajlamosak időnként meglehetősen őrülten viselkedni. Hasonlóan ahhoz, ahogy az ember az LSD-től szokott - finoman szólva - furcsa dolgokat művelni.

Ha kombináljuk a két dolgot - jutott a két tudós eszébe -, őrült elefántot hozhatunk létre.

A tudományos vállalkozásukról beszámoló dolgozat szép remények és le nem vont tanulságok sajátos egyvelege. Csak elvakult tudományos optimizmussal magyarázhatjuk ugyanis annak a bizonyos forró oklahomai nyári napnak az eseményeit.

Tuskók

Az elefántoknak van egy igen különös tulajdonságuk: a felnőtt bikák évente egyszer (néha többször) teljesen megvadulnak, vad "őrjöngésbe" kezdenek, és megtámadnak bármit, ami az útjukba kerül.

Vizsgálataikhoz West és Pierce a helyi állatkert gondozója, Warren D. Thomas segítségét kérték, aki nagylelkűen felajánlotta Tusko, a 3200 kilós, 14 éves hím szolgálatait.

Ezek után el kellett dönteniük, mennyi LSD kell egy elefánt-triphez. Korábbi kutatásokból kiderült, hogy az "alacsonyabbrendű állatok" az embernél kevésbé érzékenyek az LSD tudatmódosító hatásaira.

Pazarlás lenne a "repülésre kész" elefántnak a kelleténél kevesebbet adni, és elmulasztani a páratlan lehetőséget - vélekedtek a tudósok.

West és Pierce ezért úgy döntött, hogy 297 milligrammot ad be Tuskónak, ami első hallásra nem is tűnik túlságosan soknak, ám ha figyelembe vesszük, hogy ekkora mennyiség elégséges ahhoz, hogy 3000 ember órákon át -  a kutatók kifejezésével élve - "jelentős szellemi zavarokat mutasson", egyáltalán nem csekély mennyiség. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a dózissal megdöntötték a legpotensebb pszichoaktív anyag egyszeri adagját.

Augusztus 3-án reggel 8 órakor egy injekciós puska segítségével belőtték Tuskót. Ami ezután történt, azt igazán megindítóan csak a tudományos dolgozat szűkszavú prózája adhatja vissza:

"Társa (Judy, 15 éves hím) a közelébe ment, és megpróbálta támogatni. Tusko dülöngélni kezdett, és láthatóan egyre nehezebben állt a lábán. A beinjekciózás után öt perccel trombitált még egyet, összeesett, defekált, és epilepticus állapotba merült." Valamivel több, mint másfél óra után Tuskót halottnak nyilvánították.

A kutatóknak egy körbetrappoló, őrülten trombitáló négylábú helyett egy haláltusáját vívó kolosszust kellett szemlélniük.

Ennek ellenére, a pozitív tudomány pozitív gondolkodási bravúrja segítségével így is pozitív tanulságot vontak le a nyilvánvaló kudarcból: "Felismerésünk, mely szerint az elefánt egyértelműen erősen érzékeny az LSD hatásaira, értékesnek bizonyulhat az afrikai elefántállomány irányításának munkálataiban."