Globális felmelegedés és faunavándorlás

Hirtelen jelentkező globális felmelegedés és jelentős faunaváltozás történt a paleocén és az eocén határán, kb. 55 millió évvel ezelőtt.

Egy vizsgálat során összehasonlították Ázsia, Európa és Észak-Amerika ősmaradvány-tartalmú rétegsorait a kritikus intervallumban.

Arra keresték a választ, hogy mi történt Ázsiában, miközben az észak-amerikai és az európai faunákban jelentős változások észlelhetők. Az új adatok szerint Ázsiában lehetett a főemlősök, valamint a páros és a páratlan ujjú patások evolúciós centruma, és innen jutottak el a másik két kontinensre.

A ragadozó emlősök kihalt családjába tartozó Hyaenodontidák is Ázsiában jelentek meg először, és csak később vándoroltak át Észak-Amerikába. A faunavándorlást a paleocén/eocén határon bekövetkező felmelegedés indította el a Bering-szoros szárazföldi hídján keresztül.

Ezt az eseményt szénizotóp-feldúsulás jelzi a vizsgált rétegsorokban. A geokémikusok az izotópanomáliát az óceáni területekről származó jelentős metánkibocsátással magyarázzák, ami megváltoztatta a szénizotópok összetételét a Föld egész felszínén.

Mivel a metán üvegházhatású gáz, ez a metánkibocsátás vezethetett a paleocén végi globális felmelegedéshez. A klímaváltozás a becslések szerint körülbelül 100 000 évig tartott.