Új-Zéland első kígyója

A paleontológusok egy rendkívül gazdag ősmaradvány-együttesre bukkantak Otago területén, aminek a legfontosabb maradványa az első új-zélandi fosszilis kígyó.

A leletek szerint már 15-20 millió évvel ezelőtt, a miocénben is tekeregtek kígyók a tőlünk távoli területen. Egy pitonhoz hasonló kígyó apró állkapcsát és fogtöredékeit találták meg egyéb hüllő-, madár-, hal- és emlősmaradványok mellett.

Forrás: ORIGO
Ausztrál piton. A tudósokat is meglepte, hogy a "szomszédban" is éltek kígyók
Ez az első bizonyíték arra vonatkozóan, hogy szárazföldi kígyók már a földtörténeti múltban megjelentek ezen a területen. Eddig a kutatók leletek hiányában azt feltételezték, hogy Új-Zélandon korábban nem éltek kígyók.

A miocén kori édesvízi üledékek csak kisebb, zsebszerű foltokban maradtak meg, nagy részüket az erózió lepusztította. A lelőhelyen az egykori tó szegélyén lerakódott kőzetek bukkannak elő.

A kutatók most még titokban tartják a pontos helyet, hogy az amatőr kövületvadászokat távol tartsák a területtől.

A kígyó mellett számos egyéb egykori élőlény nyomára bukkantak. Többek között előkerült egy krokodilszerű hüllő három foga és néhány pikkelye. Erről azt gondolják, hogy 1,5-2 méter hosszú hidasgyíkszerű élőlény volt.

Az eddig ismert legkorábbi "tuatara"-maradvány mindössze 20-30 000 éves volt Új-Zélandon. A nagy termetű, tüskés hidasgyíkok ma az Új-Zéland partjai előtti szigeteken élnek.

Ezenkívül különböző kacsa-, liba-, énekesmadár-, papagáj-, denevér- és halmaradványra bukkantak a kutatók. Valószínűleg mindegyikük új fajként kerül majd leírásra.

Külön érdekesség a feltehetően moa tojásokhoz tartozó tojáshéjtöredékek jelenléte, amelyek arra utalnak, hogy a moák ősei nagytermetű, repülésre képtelen madarak voltak.

Dulai Alfréd