Normandiai vérmező

A második világháború egyik legtöbbet emlegetett eseménysora a normandiai partraszállás. Könyvek, filmek tucatjai, ha nem százai szólnak a harci eseményekről, a politikai és hadászati előkészítésről, a hadművelet lefolyásáról és végkimeneteléről. Arról, hogy miként szervezték a csapatszállítást, a hadianyag és harcieszköz-utánpótlást.

Forrás: ORIGOEz a film kissé más szemszögből tekint az egészre, hiszen még élő résztvevőket szólaltat meg, olyanokat, akik ott tocsogtak 1944. június 6-án a térdig érő vízben, hasaltak 6-8 órán keresztül mozdulatlanul egy arasznyi kő "fedezékében", miközben a karnyújtásnyira fekvő másik katonát találat érte.

"Kölykök voltak, az egyiküket ismertem is, 17 éves volt. A többiek is alig múltak 18-19 évesek, azt hitték, örökké fognak élni. Túl fiatalok, túl jóképűek voltak, az édesanyjuk is túlságosan szerette őket ahhoz, hogy meghaljanak" - emlékezik az egyik résztvevő.

A partraszállást a hadviselés történetének legnagyobb inváziójaként tartják számon a történészek: 200 ezer katona, 11 ezer hajó vett részt benne.

Az igazi áldozatot azok a katonák hozták, akik partra szálltak Omahánál. (A tervezés során a kijelölt normandiai partszakaszt zónákra osztották, amelyek fedőnevet kaptak. Így volt például "Sword" , "Gold" , vagy "Utah" zóna. Az Egyesült Államok haditengerészete az "Omaha" zónánál tette partra a 116-os ezred első vonalait.

1944-ben Európa nagy része Hitler uralma alatt állt, de a háború menete megváltozott. A németek Sztálingrádnál vereséget szenvedtek, a Keleti Front összeomlott. A szövetségesek a partraszálláshoz Dél-Angliában vonták össze csapataikat, a főparancsnokuk Dwight Eisenhower volt. Az összetett terv előkészítéséhez 18 hónap kellett.

Június 6-án reggel nemcsak egy óriási hadművelet indult meg, hanem ezernyi résztvevőnek egy csapásra véget ért a gyerekkora. A kegyetlen mészárlás emléke a túlélőket életük végéig kísérti.

Némelyik résztvevő szerint Eisenhower szándékosan választotta a 29-es hadosztályt a partraszállás egyik vezető alakulatának. Nem akart tapasztalt katonákat küldeni, mert a tapasztalt gyalogos fél. Tudja mit művel a robbanó lövedék, mit tesz a golyó a testtel. 17, 18, 19 éves fiatalok kellettek, akik a világot akarják meghódítani és mindenre képesek. Ilyen volt a 29-es hadosztály 116-os ezrede.

A németek 1942-ben építettek ki egy erős védelmi vonalat a tengerparton, az úgynevezett Atlanti falat, amely 1944-ben már 4500 km hosszan védte Észak-Európát. 12 ezer bunkert építettek, 5 millió gyalogsági aknát és 300 nagy kaliberű tűzfegyvert telepítettek.

Normandia manapság homokos tengerpartjairól híres, de a mai turistaparadicsom területére az 1944. június 6-án érkezők közül sokan a Colville-sur-mer-i amerikai temetőben leltek végső nyugalomra. Az Omahai partraszállás első hat órájában ezer ember esett el.

A még élő résztvevők természetesen felelevenítik a hadászati célokat, a harcászati megoldásokat és a politikai realitásokat is. Legtöbbjük azonban a személyes élményekről beszél, ami több mint fél évszázad után néha a számadatoknál is érdekesebb. Vagy megrázóbb, mint az egyik visszaemlékezés:

"Volt olyan is, aki könyvvel a kezében halt meg. Emlékszem az egyik címére: Brooklyni fák. Egy haldokló katona ezt húzta ki a hátizsákjából, és addig olvasta, amíg meghalt."

Bemutató: augusztus 26-án hétfőn 16:35

Ismétlés: augusztus 27-én kedden 19:30 és augusztus 29-én csütörtökön 15:20