Habozó tumorsejtek a halál torkában

Egy genetikai teszt segíthet az orvosoknak annak megállapításában, hatékony lesz-e a kemoterápiás kezelés béldaganatok esetében.

A University Hospital of Basel (Svájc) kutatóorvosai megállapították, hogy azoknál a béldaganatos pácienseknél, akiknek tumorsejtjeiben aktív a SMAD4 jelzésű gén, háromszor hatékonyabb a kemoterápiás kezelés. A kutatók 202 páciens vizsgálatára alapozzák megállapításukat.

A bélrendszer normális szöveteiben minden sejt az SMAD4 jelzésű gén két példányával rendelkezik. Kiderült, hogy a tumorsejtek egy részében a gén egyik vagy mindkét példánya elveszik. A kemoterápia alacsonyabb hatásfoka az ilyen genotípusú betegeknél jellemző.

A felfedezés szolgáltathatja a kulcsot annak megértéséhez, amit a klinikai gyakorlatban már régóta tudnak: számos béldaganatos páciens gyakorlatilag rezisztens a kemoterápiára. Számos kemoterápiás szer - így a vizsgálatban szereplő 5-fluorouracil is - a tumorsejtek DNS-állományát károsítja. A tumorsejt ezt észlelve öngyilkosságot követhet el. Valószínű, hogy az SMAD4 jelzésű gén "segít rávenni" a sejteket az öngyilkosságra. Hiányában viszont a sejt "habozik", nem pusztítja el önmagát, így a daganat a kemoterápia ellenére tovább növekedhet.

A vizsgált páciensek kétharmadában hiányzott a gén egyik vagy mindkét változata a tumorsejtekben. A felfedezéssel megvalósulhat a jövő gyógyászatának, a személyre szabott kezeléseknek egyik eleme: genetikai alapon meghatározni, hogy egy adott beteg esetében melyik kezelési módszer a célravezető.

A kutatók beszámolója a British Journal of Cancer c. szaklapban jelent meg.