A New Scientist nevű brit tudományos lapban is megjelent felvételek elemzése alapján megállapítható, hogy a sivatag egy, Mauritániától Eritreáig terjedő széles sávból visszavonult.
A sivatag visszavonulása mögött valószínűleg az eső mennyiségének növekedése áll. A kutatók szerint a jobb földművelési módszerek is fontos szerepet játszottak a folyamatban.
A húsz évvel ezelőtti súlyos szárazságok Burkina Faso északi területeinek nagy részét sivataggá változtatták, ám a műholdas képek szerint a növényzet visszatér a környékre.
A kutatásokat holland, német és amerikai segélyszervezetek finanszírozták. Az új és az archív felvételek összehasonlításából kitűnik, hogy nem csak Burkina Faso-ban, hanem Mauritánia déli részén, észak-nyugat Nigériában, Csád központi területein, Szudánban és Eritrea egyes részein is növekedett a füves, illetve erdős növényzettel borított területek kiterjedése.
A kutatók elmondása szerint bár a javulás összességében lassú folyamat, egyes falvakban és térségekben drámai változások történtek, főként ott, ahol a segélyszervezetek támogatásával programokat indítottak a termőföld és a víz megtartására.
Az egyik legsikeresebben alkalmazott földművelési technika abból áll, hogy a lejtőkön és peremeken védvonalakat építenek ki kövekből, hogy elősegítsék a víz felszívódását és meggátolják a felső talajrétegek lemosódását. Ezzel a módszerrel több ezer hektár olyan földet sikerült mezőgazdasági területté alakítani, ahol egy évtizede még semmi sem nőtt.
Greenfo