Ma is nyögjük nagyapáink étrendjét

Nem újdonság a tudomány számára, hogy a cukorbetegség kialakulásában az öröklődés is szerepet játszik. Ám azt nem sokan gondolták volna, hogy a cukorbetegségre való hajlamot befolyásolja, mennyit evett a nagypapa gyermekkorában.

Svéd kutatók 1890-ben, 1905-ben és 1920-ban született férfiak pubertás előtti táplálkozására vonatkozó információt vetettek össze leszármazottaik diabetikus adataival. (A felmenők gyermekkori étrendjéből arra következtettek, hogy szülőhelyük - az egyes évek terméshozamáról fennmaradt feljegyzések tanúsága szerint - az adott időszakban mennyire bővelkedett ennivalóban.)

A vizsgálat meglepő eredményeket produkált: a kutatóknak ugyanis azt kellett megállapítaniuk, hogy a valaha táplálékfölösleget előállító térségben születettek leszármazottai négyszer akkora arányban haltak meg diabetes mellitus következtében, mint azok, akik nagyapja éhínség sújtotta területen született.

"A pubertást megelőző, lassú növekedéssel jellemezhető időszak étrendje meglepő módon két generációval később diabétesz-rizikófaktornak bizonyul. Igazából nem tudjuk pontosan, miért" - állítja a kutatás vezetője, Gunnar Kaati, az Umea Egyetem kutatója.

A kutatók nem tagadják, hogy eredményeik hiteles alátámasztása egyelőre további kutatásokat tesz szükségessé, mivel a kutatási minta - háromszázhárom 112, 97, és 82 évvel ezelőtt született személy és leszármazottaik - nem elég nagy ahhoz, hogy végleges következtetések vonhassanak le.

"Napjainkig azonban meglehetősen korlátozott figyelmet fordítottak az öröklődés hasonló típusainak vizsgálatára" - jelentette ki Kaati.

Hasonló hosszú távú hatást korábban már sikerült kimutatni már a második generáció, azaz a gyermekek szintjén. Az unokák nemzedékét illetően azonban a svéd kutatók vizsgálata lenne az első - különösen, ha következtetéseiket további kutatások is megerősítenék.

A DNS-szakaszok metilációját módosítva a környezeti tényezők hatással lehetnek génjeinkre. Ezek alapján az sem kizárt, hogy a gyermekkori táplálkozás hatása az utódokra is átörökíthető.

A vizsgált adatok fényében úgy tűnik, csupán az apai nagyapa befolyásolja az utódok egészségét, ugyanakkor az unokák neme ebből a szempontból lényegtelen.

Mindez arra utal, hogy valószínűleg az ún. imprinting gének - amelyeknek kifejeződésében szerepet kap az is, hogy melyik szülő örökítette át őket - hatásával állunk szemben - véli Marcus Pembrey, a londoni Gyermekegészségügyi Intézet munkatársa.