Egy 56 millió éves kis emlős maradványai arra utalnak, hogy korai őseink fán élő gyümölcsevők voltak. Az új lelet segíthet megérteni a főemlősök korai történetét.

 

Forrás: University of Michigan
A Carpolestes simpsoni rekonstukciója

Az emlősökkel foglalkozó paleontológusok egyik nagy megválaszolatlan kérdése, hogy a főemlősök (Primates) milyen csoportból, hol és miért alakultak ki.

A legkorábbi valódi főemlősök (Euprimates) 55 millió évvel ezelőtt jelennek meg a fosszilis anyagban Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában. Ebbe a csoportba tartoznak az emberek, a majmok és az emberszabású majmok is. Rejtély azonban, hogy mi történt azalatt a 10 millió év alatt, ami a dinoszauruszok kihalása (65 millió évvel ezelőtt) és a főemlősök első megjelenés között eltelt.

A Carpolestes simpsoni csaknem teljes csontvázát Wyomingban találták, a Clarks Fork-medencében, és ez a lelet talán segít a fenti kérdések megválaszolásában. A Carpolestes egy ősi főemlőscsoporthoz tartozik (Plesiadapiformes), melynek tagjai a 65-45 millió évvel ezelőtti időintervallumból ismertek.
 
A főemlősöket a többi emlőscsoporttól elválasztó jellemzők a következők: nagy méretű agy; a markolás képessége, amihez a többi ujjal szembeállítható hüvelykujjakra és nagylábujjakra van szükség; az ugrás képessége; az arc elülső részén és nem pedig az oldalán elhelyezkedő szemek; karmok helyett körmök. Mivel a Carpolestes esetében keverednek a korábbi plesiadapiform bélyegek a főemlősszerű tulajdonságokkal, a maradvány választ adhat arra a kérdésre, hogy ezek a jellegzetességek milyen sorrendben jelentek meg és milyen szerepük lehetett.

Forrás: University of Michigan
Carpolestes simpsoni csontváz

Jelenleg három különböző elképzelés létezik arról, hogy a főemlősök hogyan fejlődtek ki. Az első szerint a markolás képessége, a körmök és az előre irányuló szemek együtt alakultak ki, lehetővé téve az állatoknak, hogy rovarokra vadásszanak a fák tövénél. A második elmélet szerint a markolás, a körmök, az előre irányuló szemek és az ugrás képessége fejlődött együtt annak érdekében, hogy gyorsan tudjanak mozogni a fák ágai között. Végül a harmadik elképzelés arra épít, hogy a markolás alakult ki először, ami lehetővé tette az állatoknak, hogy gyümölcsöt fogyasszanak a kisebb ágakon - az előre irányuló szemek pedig később alakultak ki, s ezután már rovarokra is tudtak vadászni.

A hosszú farokkal rendelkező Carpolestes mindössze 100 gramm tömegű és 35 cm hosszú lehetett. A modern főemlősök néhány (de nem az összes) jellemzőjét felmutató Carpolestes átmeneti formának tekinthető a Plesiadapiformes és a Primates csoportok között. Így például főemlősszerű, erősen specializált fogai voltak, melyekkel virágokat, magvakat és gyümölcsöket fogyasztott. A szembefordítható nagylábujja lehetővé tette a markolást, ami arra utal, hogy az állat idejének nagy részét a fákon függeszkedve töltötte.

A lelet szerint a Carpolestesnek köröm volt a lábujjain, de a szemei még nem előre irányultak. A csontváz szerkezete nem volt alkalmas olyan specializált ugrásokra, mint a legkorábbi főemlősök némelyike esetében.

Forrás: Berkley edu.A rekonstrukció szerint a Carpolestes ideje nagy részét a fák ágain kapaszkodva töltötte és gyümölcsöket evett, ahelyett, hogy aktívan ugrált volna a vacsorája után. A paleocén során (65-55 millió évvel ezelőtt) jelentősen növekedett a gyümölcsök, a virágok és a levélrügyek diverzitása, és a Carpolestes ki tudta aknázni az új táplálékforrásokat - így elkerülte a versenyt a korai rágcsálókkal.

Dulai Alfréd