A Kiotói Jegyzőkönyv szén-dioxid-kibocsátást szabályozó döntéseivel összhangban az Európai Unió 15 tagállamának környezetvédelmi miniszterei december 9-én megegyezésre jutottak a tekintetben, hogy az uniós országok kereskedhessenek az üvegházhatású gázok kibocsátási kvótáival.

Amennyiben a megegyezést az Európai Parlament jóváhagyja, 2005-től a szén-dioxid-kibocsátásban érintett ágazatok eladhatják, illetve megvásárolhatják egymás gázkibocsátási jogait.

Forrás: ORIGOA megegyezés az 1997-es Kiotói Jegyzőkönyv "emissziókereskedelmi mechanizmusának" (lásd korábbi cikkünkben) megfelelően konkrét mennyiségi határokat szab meg az érintett iparágak - energia-, acél-, cement-, tégla-, papír- és üvegipar - által kibocsátható üvegházhatású gázok tekintetében. A jegyzőkönyv értelmében az Európai Uniónak a 2008-2012-es időszakra az 1990-es szinthez képest 8%-ával kell csökkentenie a szén-dioxid és másik öt gáz kibocsátásának mennyiségét. A 2007-es év az unió számára tehát kiotói kötelezettségvállalásának fontos időpontja.

A megegyezés a gyakorlatban annyit tesz, hogy azok az országok, amelyek túllépik a számukra meghatározott szén-dioxid-kibocsátási szintet más, kevésbé környezetszennyező országoktól megvásárolják azok fel nem használt gázkibocsátási "kreditpontjait".

Ez a megoldás mindenkinek a hasznára válhat. "Előnyös a környezetnek, előnyös a vállalatoknak és nem utolsó sorban előnyös a gazdaságnak. Az EU végre a gyakorlatban is megkezdheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának visszaszorítását" - nyilatkozta Hans Christian Schmidt dán környezetvédelmi miniszter.

A nemzetközi piacon máris megindult a szén-dioxid kreditpontokkal való spekulatív kereskedés, tonnánkénti 5 eurós áron.

A várhatóan 2005-től 2007-ig terjedő úgynevezett bevezetési időszakban a megengedett szén-dioxid-kibocsátási határ túllépéséért tonnánként 40 euró lesz a büntetés, ám ez az érték 2008 után 100 euróra emelkedik majd.

Forrás: ORIGOA múlt héten az Európai Környezeti Ügynökség (European Environment Agency, EEA) még arra figyelmeztetett, hogy az emissziópiac és a konkrét káros gázkibocsátási korlátozások hiányában az EU nem lesz képes betartani Kiotóban tett vállalásait. Azokból a felvetésekből ugyanis, amelyeket egészen a megegyezésig a tagállamok benyújtottak, arra lehetett következtetni, hogy 2010-ig az EU összesen csupán 4,7 %-os csökkentést lesz képes végrehajtani az üvegházhatású gázok kibocsátása terén. A csökkentés nagy része Németországon, Svédországon és az Egyesült Királyságon múlik, amelyek a számukra előirányzottnál nagyobb csökkentést vállaltak. Amennyiben ezek a tagállamok mégsem teljesítenék túlvállalásukat, az Európai Környezeti Ügynökség szerint a 2010-ig elérhető csökkenés nem lesz több, mint 0,6 százalék.

Mindez még a jövő zenéje, ám annyi mindenesetre bizonyos, hogy az emisszió-kereskedelemről szóló megegyezéssel az Európai Unió egy lépéssel közelebb került a Kiotói Jegyzőkönyvben tett vállalásainak teljesítéséhez.

A magyarországi helyzet 

A rendszer 2005-ben már minden tagállamra vonatkozni fog, így nagy valószínűséggel ránk is. A Greenfo információi szerint hazánkban azonban jelenleg egyedül a Magyar Energia Hivatal foglalkozik a kibocsátásjog kereskedelmének rendszerével, noha nyilvánvalóan környezetvédelmi, környezetdiplomáciai kérdésről van szó. A környezetvédelmi tárca jelenleg egyáltalán nem foglakozik sem az EU, sem a Kiotói Jegyzőkönyv rendszerének gyakorlati kérdéseivel.

A többi csatlakozó országtól eltérően Magyarországon nincsen semmiféle felhatalmazott minisztériumi kapacitás az éghajlatvédelmi kérdésekre. Ennek függvényében erősen kérdéses, hogy például a fent említett kibocsátásjog kereskedelmi szisztéma irányítását, a kibocsátások ellenőrzését, a tranzakciók nyilvántartását, a Közösség felé történő szabályos beszámolási kötelezettséget hazánk el tudja-e majd látni. Egy átlátható, olajozottan működő rendszer kialakítása a szennyező iparágak és a környezetvédelem közös ügye, mert csak így lehet a tényleges kibocsátás-csökkentéshez szükséges beruházások biztonságát megteremteni.