Galaxisunk újévi meglepetései

Eddig ismeretlen, hatalmas, csillagokból álló gyűrűt fedeztek fel a Tejútrendszer peremén, miközben minden korábbinál élesebben "röntgenezték meg" Galaxisunk szívét.

A Napunkat is magába foglaló Tejútrendszer egy átlagos méretű spirálgalaxis, amelynek korongja több mint 100 milliárd további csillagot tartalmaz. A korong átmérője kb. 100 000 fényév (egy fényév az a távolság, amelyet a 300 000 km/s sebességű fény egy év alatt megtesz). Eddig úgy tudtuk, hogy a korongon kívül csupán a szintén a Tejútrendszerhez tartozó ún. gömbhalmazokban vannak jelentősebb mennyiségben csillagok.

Új csillagmező a Tejútrendszerben

Egy nemzetközi csillagászcsoport most arról számolt be, hogy egy a Galaxis korongját övező, korábban ismeretlen, fánk alakú térrészben néhány százmillió további csillag van - írja a BBC. E csillagok egy olyan galaxisból származhatnak, amely korábban a Tejútrendszer kísérőgalaxisa volt, ám a Tejútrendszer gravitációs hatására darabjaira szakadt, csillagai pedig szétterültek a korong körül.

A csillagászok korábbi felvételek elemzése során fedezték fel a csillagmezőt, mivel kiderült, hogy számos megfigyelt objektum színe és fényessége nem illeszkedik a jelenlegi szerkezeti modellekhez.

A gigászi fánkszerű alakzatban lévő csillagok a Tejútrendszer teljes csillagmennyiségének kb. 1%-át tehetik ki. Az újonnan megismert csillagmező részletes tanulmányozása számos információt nyújthat a galaxisok általános evolúciójáról.

Még élesebb kép a Tejútrendszer szívéről

Mint azt év végi összeállításunkban sokan már olvashatták, a Chandra röntgenműholdnak köszönhetően 2002-ben láthattuk először Galaxisunk központi tartományának valódi arcát. Kiderült, hogy a Tejútrendszer szívében a korábban feltételezettnél jóval nagyobb a csillagkeletkezés és a csillagpusztulás üteme, s a nagy központi fekete lyukon kívül százával hemzsegnek itt a fehér törpék, neutroncsillagok és kisebb fekete lyukak - mindannyian a csillagfejlődés végállomásai. A heves folyamatok, például szupernóva-robbanások felfűtő hatása miatt az egész központi tartomány több millió fokos, röntgensugárzó gázanyagban úszik.

A Chandra most minden eddiginél hosszabban pillantott be e viharos tartományba, s az eredményt ismét egy lenyűgöző felvétel formájában láthatjuk. A Tejútrendszer központi fekete lyukának környéke természetesen igen erős röntgensugárzó terület, ám több mint kétezer további röntgenforrás azonosítható a képen.

Forrás: NASA

A Tejútrendszer központi tartományának eddigi legélesebb röntgenfelvétele (fotó: NASA/CXC/MIT/F.K.Baganoff és kollégái)

A Chandra legújabb megfigyelései két héten keresztül zajlottak, a teljes expozíciós idő 164 óra volt. Ezalatt a központi fekete lyuk körüli röntgensugárzó tartományban több alkalommal is markáns kifényesedés volt tapasztalható.

A kitörések oka nem ismert, ám gyorsaságuk a szakemberek szerint azt jelzi, hogy közvetlenül a fekete lyuk határvonala, az ún. eseményhorizont környékén zajlanak. A kitörések erőssége viszonylag gyenge, ami megerősíti a korábbi nézeteket, melyek szerint központi fekete lyukunk valóban "éhezik" - azaz viszonylag kevés olyan anyag kering körülötte, amelyet elnyelhetne. Ez részben annak köszönhető, hogy korábbi nagy kitörések rengeteg gázanyagot söpörtek el a fekete lyuk környékéről - ennek nyomai is azonosíthatók a képeken, egyrészt megnyúlt anyagkilövellések, másrészt gigászi táguló gázburkok formájában.