Riasztó rákkörkép Franciaországban

Húsz év alatt megnégyszereződött a rákos betegek száma Franciaországban, s míg 1980-ban 160 ezer új megbetegedést regisztráltak, 2000-ben 278 ezer újabb daganatos beteget vettek listába, azaz két évtized alatt  több mint hatvan százalékos rosszabbodást tapasztaltak.

A legfrissebb statisztikai adatok szerint a 60 milliós országban jelenleg kétmillió olyan személy él, aki korábban szenvedett e szörnyű betegségtől, vagy jelenleg is rákellenes kezelésben részesül. Ez utóbbiak létszáma több mint 800 ezer.

A francia egészségügyi minisztérium a közelmúltban hozta nyilvánosságra a riasztó adatokat tartalmazó felmérést, amelyet Jean-Francois Mattei egészségügyi miniszter rendelt meg a tárca szakállományától. Mattei az adatok elemzése és a tanulmányban felvázolt 11 pontos javaslatterv alapján március közepére ígérte átfogó rákellenes program meghirdetését.

A rákellenes küzdelmet Jacques Chirac elnök a tavalyi július 14-i nemzeti ünnepen újabb ötéves elnöki ciklusa egyik prioritásának nyilvánította.

Az átfogó, országos méretű program kiindulópontjául szolgáló összesítő vizsgálat nem hagy kétséget afelől, hogy a probléma megoldása a korábbi megközelítés felülvizsgálatát, új koncepció kidolgozását teszi szükségessé.

Franciaországban a halálozási okok sorában a férfiaknál a harmadik, a nőknél a negyedik helyen állnak a daganatos betegségek. Évente összesen több mint 150 ezer ember veszti életét valamilyen rákfajta következtében.

Az első helyen továbbra is a dohányzás okozta rákos megbetegedések szerepelnek, évi 40-50 ezer halálos áldozattal. Az előkelő második helyen az alkohol kiváltotta emésztőszervi daganatok és a májcirózis áll, természetesen nem függetlenül attól, hogy Franciaország továbbra is biztosan tartja első helyét az egy főre eső alkoholfogyasztásban.

A rákosok arányának növekedése paradox módon részben az átlagos életkor meghosszabbodásának örvendetes tényével is magyarázható, tíz esetből csak négy a 65 éves kor előtt jelentkező daganatos megbetegedés. Ez azonban semmiképp nem teszi fölöslegessé a betegség legyűrésére irányuló erőfeszítések fokozását. Számításba kell venni azt a szintén pozitív eredményt, hogy az előző két évtized során négy-öt évvel nőttek a műtött betegek túlélési kilátásai.

A legkedvezőbb esélyek a gyermekkorban jelentkező rákos megbetegedések gyógyításában mutatkoznak: Franciaországban ma a gyermekkorú paciensek 75 százaléka meggyógyul.

Lucien Abenhaim professzor, az egészségügyi tárca főigazgatója a franciaországi rákhelyzetről készített vaskos jelentést értékelve a betegség elleni küzdelemben foglalkoztatottak létszámának megsokszorozását indítványozta. Álláspontja szerint nem szerencsés, hogy a 3000 franciaországi egészségügyi intézményből 2600-ban foglakoznak rákbetegekkel. Igaz ugyan, hogy a betegek számára ez a helyzet széles választási lehetőséget nyújt, de a gyógykezelés hatékonyságát illetően kontraproduktív.

Az emlőrák miatti amputáló műtétek 50 százalékát például olyan kórházakban végzik, melyek évente 15 ilyen beavatkozást hajtanak végre - a sebészorvosnak így nincs módjában megfelelő gyakorlottságra szert tenni. Még rosszabb a helyzet a prosztatasebészet területén: olyan orvosok végzik el a műtétet, akiknek gyakorlati tapasztalata mindössze évi hat ilyen kényes operációra épül.

Abenhaim professzor és munkatársai 11 javaslatban foglalták össze a francia rákgyógyászat minőségi átszervezését célzó elképzeléseiket. Első helyen szorgalmazzák a szakkórházak országos hálózatának kialakítását. A szakemberek szerint ezt a rendszert egy országos onkológiai központnak kellene összefognia. Nagy jelentőséget tulajdonítanak a tanulmány szerzői a megelőző, felvilágosító tevékenységnek, amelyen belül fontos szerepet szánnak a dohányzás és az alkoholizmus ellen indítandó kampánynak. A rákbetegség leküzdésére a francia egészségügy jelenleg évi 15 milliárd eurót költ.