A második világháború utáni svéd kormány lagymatagon és szervezetlenül járt el a Wallenberg-ügy kivizsgálásában - állapította meg egy svéd bizottság, amely 2001-ben jött létre az ügy svédországi archív dokumentumainak átvizsgálására.

Forrás: MTI
Raoul Wallenberg svéd építész, diplomata

A testület azt a célt tűzte maga elé, hogy az állami levéltárak átvizsgálásával pontosan kiderítse, mit tett és mit nem tett meg a második világháború utáni svéd kormány a szovjet csapatok által kémkedés vádjával 1945. januárjában elfogott Raoul Wallenberg megtalálása és megmentése végett.

Az egykori svéd diplomata mintegy húszezer magyarországi zsidó életét mentette meg a nácik által megszállt Magyarországon azzal, hogy svéd útlevelet szerzett és diplomáciai védelmet biztosított nekik. "A háború utáni svéd külügyminisztérium szervezetlenül és hiányosan vizsgálta ki akkoriban az ügyet, ezért elszalasztotta a lehetőséget azoknak a szálaknak a felderítésére, amelyek az eltűnt diplomata nyomára vezethették volna. Bármilyen magyarázatot is adjanak az első hónapokban tanúsított passzivitásra, ez a magatartás nem védhető, és mindenképpen bírálatot érdemel" - mondta stockholmi sajtóértekezletén Ingemar Eliasson, a bizottság elnöke, a testület által készített jelentést bemutatva.

A kormány archívumában talált dokumentumok szerint a külügyminisztérium illetékesei azt feltételezték, hogy a szovjetek rögtön elfogása után, 1945. januárjában végeztek Wallenberggel. (Egy évtizedekkel későbbi moszkvai állítás szerint Wallenberg szívrohamban halt meg 1947-ben egy szovjet börtönben.) Egyes kutatók azonban nem fogadják el ezt a verziót, és azt állítják, hogy a svéd diplomata jóval tovább élt, hamis néven tartották fogva szovjet munkatáborokban. Volt gulag-foglyok állították, hogy még a hetvenes, sőt a nyolcvanas években is látták Wallenberget szovjet munkatáborok foglyaként.

Végső fokon az orosz kormány kötelessége teljes világosságot teremteni a Wallenberg-ügyben - szögezte le Eliasson a stockholmi sajtóértekezleten.