Választ kaphatunk a sokakat izgató kérdésekre: hogyan dolgoznak az őslényeket bemutató művészek és mennyire élethűek a rekonstrukcióik.

A National Geographic magazin címlapján rendszeres időközönként feltűnnek a rejtélyes dinoszauruszok, hogy teljesen magukkal ragadják az olvasók képzeletét. A legutóbbi számban egy Tyrannosaurus rex koponya látható, amint a hatalmas fogak éppen kettéroppantják áldozatuk csontját. A kép valóban fantasztikus, de sokakban felmerülhet a kérdés: mennyire fedik a valóságot ezek a művészeti alkotások?

Forrás: NGEgy igényes tudományos ismeretterjesztő magazinnak törekednie kell arra, hogy az illusztrációk ne csak a szemnek legyenek látványosak, de tudományos szempontból is a lehető legjobban megfeleljenek az adott kor paleontológiai ismereteinek és elfogadott elméleteinek. Erre nem csak a National Geographic szerkesztői ügyelnek, hanem már maguk a művészek is magukévá tették ezt a megközelítést. Ennek érdekében a festők, a fotósok és a szobrászok gyakran őslénytani konferenciákon vesznek részt, tudományos folyóiratokat olvasnak, tanulmányozzák az ősmaradványokat, konzultálnak a kutatókkal, sőt sokszor még az ásatásokon is jelen vannak. A paleo-művészeknek is érdeke, hogy hihető és elfogadható képeket rekonstruáljanak. A régóta kihalt állatok pontos ábrázolásához elengedhetetlen, hogy nyomon kövessék az új felfedezéseket, és az egykori állatok életmódjával kapcsolatos új elképzeléseket.

A kutatók egyre több adatot gyűjtenek össze, egyre több cikket publikálnak, így aztán a művészek nincsenek könnyű helyzetben, ha tartani akarják a lépést a tudományos kutatással. És akkor még nem beszéltünk a szubjektív tényezőkről. Hiába nézik ugyanazt a publikációt, és forgatják a kezükben ugyanazokat a csontokat, ahány művész, annyiféle értelmezés jelenhet meg a rekonstrukciókban. A művészetnek azonban mindig a tudomány pillanatnyi állását kell tükröznie, így a tudományos fejlődés a képeken és a szobrokon is nyomon követhető.

A közelmúltra visszatekintve, Robert Bakker elmélete váltotta ki a legnagyobb hatást a dinóművészetre az 1980-as években, aki szerint a dinoszauruszok melegvérűek voltak. Ez valóban drámai változást okozott a dinoszauruszok megjelenítésében. A képeken a dínók hirtelen felegyenesedtek, és elkezdtek gyorsabban mozogni.

Forrás: NGAz utóbbi években rengeteg kisméretű különleges dinoszauruszt tártak fel ÉK-Kínában, rovarok, halak, növények és emlősök társaságában. Ezek segítségével példa nélküli részletességgel lehet rekonstruálni, hogy milyen környezetben éltek ezek az állatok. Ma már sok kutató foglalkozik olyan témákkal, amelyek korábban a dinoszaurusz kutatás peremterületének számítottak. Ilyen például a biomechanika, mely segítségével pontosabban meg tudják határozni, hogyan mozogtak az állatok, vagy éppen a T. rex milyen erővel tudta szétroppantani áldozata csontját. A korábbi statikus rekonstrukciókat felváltották a dinamikus élőlények, sokkal bonyolultabb viselkedéssel és életmóddal. Akinek tehát nincs elég ideje, hogy a szakirodalomban nyomon kövesse a dinoszaurusz kutatás alakulását, az ismeretterjesztő kiadványok képeit végiglapozva a művészi ábrázolások révén is megfigyelhetjük a legfontosabb trendeket.

Dulai Alfréd