Felfújható acélkapuk Velence megmentéséért

Az olasz kormány nagyívű vállalkozásba kezdett, hogy megóvja Velencét az évek óta emelkedő tengervíztől, amely már azzal fenyeget, hogy teljesen elárasztja a gondolák városát.

Velence folyamatosan süllyed. Az elmúlt században mintegy 12,7 cm-t vesztett magasságából, az Adria vízszintje ugyanakkor további 10 cm-rel emelkedett. Ezek az adatok első ránézésre talán nem tűnnek túlságosan fenyegetőnek, a következmények ugyanakkor mégis azok: a híres piazzákat évente több mint száz alkalommal borítja el az ár.

"1997 óta dolgozom itt, és a helyzet egyre aggasztóbb. Akár a klímaváltozás az oka, akár valami más, annyi biztos, hogy a helyzet évről évre rosszabbodik" - nyilatkozta Andrea Testa, egy szabadtéri étterem zenésze.

Kétségtelen, hogy már a lakosság száma is egyre fogyatkozik: míg a második világháborút követően még 150 ezren laktak itt, ma már csak 60 ezren mondják magukat velenceinek. De természetesen az áradások nem tesznek jót a város építészeti remekeinek sem.

Az olasz kormányok az 1966. november 3-ai nagy árvíz óta próbálnak valamilyen megoldást találni arra, hogyan, milyen eszközökkel lehetne megállítani a folyamatot.

Számos tervet fontolóra vettek, az elképzelések ugyanakkor gyakrabban váltogatták egymást, mint az olasz miniszterelnökök. A nagy szavak ellenére kevés politikus akadt, aki valóban áldozni merne a grandiózus tervek megvalósítására.

Silvio Berlusconi kormánya azonban- úgy tűnik - végre hajlandónak mutatkozik arra, hogy felvállalja az Adria süllyedő ékszerdobozának megmentésével járó költségeket. A projekt neve egy betűszó: MOSE (Modulo Sperimentale Elettromeccanico, am. kísérleti elektromechanikus modul), ami óhatatlanul a biblia Mózest juttatja az eszünkbe. (A MOSE projekt azonban nem választja ketté a tengert - csak megállítani igyekszik.)

Ha minden terv szerint halad, 8 évre és mintegy 4 milliárd dollárra lesz szükség ahhoz, hogy a Velencét körülvevő öblöt tápláló víz útjába hatalmas üreges acélkapukat állítsanak. A kapuk méretei lenyűgözőek: 1828 méter szélesek, és akár 3000 méter hosszúak is lehetnek. Összesen 79-et készítenek belőlük.

A kapuk jobbára a kíváncsi tekintetektől elrejtve, a tengerfenéken nyugszanak majd. Amikor azonban dagály közeleg, levegővel töltik fel őket, és sarokvasaikon függőleges helyzetbe emelkednek fel, útját állva a beömlő vizeknek.

"Meg vagyok róla győződve, hogy a végén mindenki elégedett lesz" - fogalmaz Rafael Bras, a Massachusetts Institute of Technology szakértője. Erre az elégedettségre azonban még várni kell. A környezetvédők például attól tartanak, hogy a kapuk csapdába ejtik a város körüli szennyeződést. Mások úgy vélik, hogy a világon első ízben alkalmazott technológia költségei a vártnál jóval magasabbak lesznek.

"Túlságosan összetett és drága projektről van szó, amely ráadásul visszafordíthatatlan folyamatokat indíthat el. Én őrültségnek tartom. A világon sokan azt hiszik, hogy a MOSE megmentheti Velencét - ez azonban puszta ábránd" - fogalmaz Gherardo Ortalli neves történész, a projekt egyik ellenzője.
A város polgármestere, Paulo Costa azonban aláhúzza, hogy ha továbbra sem történik semmiféle óvintézkedés, a város lakóinak súlyos következményekkel kell szembenézniük. "Nagyon egyszerű a képlet. Velence 15-20 éven belül lakatlan kísértetvárossá válik."