A kipusztulás fenyegeti a banánt

Vágólapra másolva!
A banán évezredek óta nem él nemi életet. A világ legszexisebb gyümölcse steril, magtalan mutáns, genetikailag elaggott. Evolúciója megállt, mióta csak először szaporodásnak indult Délkelet-Ázsiában az utolsó jégkorszak vége felé. Genetikai diverzitása oly csekély, hogy képtelen felvenni a harcot a különféle kártevőkkel és betegségekkel szemben, melyek napjainkban támadják Közép- és Dél-Amerika hatalmas ültetvényeit éppúgy, mint Afrika és Ázsia kistermelőinek állományait.
Vágólapra másolva!

A növénynemesítők évtizedeken át a legcsekélyebb figyelmet sem fordították a banánra, mert új változatok kifejlesztése szexuális reprodukció segítsége nélkül drága és időrabló folyamat. Ennek az lett az eredménye, hogy a fejlett világban szinte kizárólag az ún. Cavendish-változatot fogyasztják. A banán jelenlegi helyzete bizonyos mértékig emlékeztet a másfél évszázaddal ezelőtti burgonyáéra, amikor egy betegség katasztrofális éhínséget okozott Írországban.

A banán a világ egyik legrégebben termesztett élelmiszernövénye. Agrárszakemberek szerint az első ehető banánféleség kb. tízezer éve jelent meg Délkelet-Ázsiában. Az őserdőkben tenyésző vadbanán, a Musa acuminata még egy csomó kemény magot tartalmazott és ehetetlen volt. A vadászó-gyűjtögető népek azonban előbb-utóbb találtak olyan mutánsokat, melyek magtalan, ehető gyümölcsöt érleltek.

A genetikusok már tudják, hogy e lágy húsú gyümölcs valamiféle genetikai baleset következménye: a szokásos két kromoszómamásolat helyett hármat adtak át sejtjeiknek. Ez meggátolja a magok és a pollenek normális fejlődését és a keletkező mutáns sterillé válik. Az első kőkorszaki növénynemesítők ezeket a steril változatokat termesztették, s ezek leszármazottai a ma fogyasztott változatok. A mai banánok, legyenek sárgák, pirosak, zöldek, kicsik vagy nagyok, mind e csaknem változatlanul maradt őserdei mutáns leszármazottai, genetikai diverzitásuk szinte nulla. Ez pedig szerfölött érzékennyé teszi őket a betegségekkel szemben.

Az ötvenes évek végéig egy változat, a Gros Michel uralta a világot. Egy francia kutató talált rá az 1820-as években, Ázsiában. Ízletes, édes volt, ám érzékeny egy talajlakó gombára, mely az ún. Panama-kórt okozza. E gombát gyakorlatilag nem lehetett elpusztítani Ezért az ültetvénytulajdonosok otthagyták a fertőzött földeket, újabbakat keresve, míg végül kifogytak a "tiszta" földekből, s ez egyúttal a Gros Michel végét is jelentette.

Utóda a Cavendish lett, melyre Dél-Kínában bukkantak rá brit kutatók. A változat ellenálló volt a Panama-kórral szemben, s megmentette a banánipart. Ma is ezt termelik a nagy ültetvényeken. A világ banántermelésének 85 százaléka azonban trópusi kistermelőktől származik. Ennek gyümölcse általában kicsiny és nem görbe. Tucatnyi változata létezik, használják főzésre, sütésre, liszt, banánsör, vagy banánpálinka készül belőlük. Leveleit, rostjait széles körben használják a textiliparban, a kozmetikai iparban, tetőfedésre stb.

Forrás: ORIGOÁzsiában és Afrikában félmilliárd ember élete függ a banántól. Ugandában, mely a világ második banántermelője India után, a termőterület egyharmadát foglalja el. Afrika sok országában a banán nem desszert, hanem alapvető táplálék.

Időközben a Cavendisht is megtalálta a maga gombabetegsége. 1963-ban Fidzsi-szigeteken jelent meg a Sigatoka-kór, mely a termésmennyiséget 50-70 százalékkal, a banáncserje élettartamát pedig 30 évről 2-3 évre csökkenti. A nagytermelők évente akár negyvenszer is permetezik ültetvényeiket gombaölő szerrel. Ez nemcsak negyedével növeli a költségeket, hanem pl. Costa Ricában az ültetvényeken dolgozó nők körében megkétszereződött a leukémiások és a szülési rendellenességek aránya, a férfiak egyötöde pedig nemzőképtelenné vált a gombaölők káros hatásai miatt. A permetezések ellenére a gombát egyre nehezebb féken tartani. A szegényparasztoknak, persze, nincs pénzük a védekezésre. Amikor a gomba 1980-ban elérte Ugandát, a termésmennyiség egy év alatt 40 százalékkal csökkent. Ugyanez történt a brazíliai Amazóniában is, ahová öt éve jutott el a betegség. Ugyanakkor a keleti világban újra támad a Panama-kór, és pusztítja a Cavendish-változatot is. Ha pedig elterjed a nyugati féltekén is, az a végét jelentheti. Az egyetlen megoldás: új változatot kellene találni.

Angol kutatók már be is jelentették, hogy sikerült genetikailag módosítaniuk a kelet-afrikai főzőbanánt, a matooke-ot, mely ellenáll a gombakórokozóknak. E változat génkezelése eddig nem hozott sikert. Nemrégiben azonban találtak egy rizsből származó gént, melyet egy baktérium segítségével bejuttattak a banánba. A gén egy cisztain nevű fehérjét termel. Ez blokkolja a cisztein proteináz enzimet, melyre a gombáknak életműködésükhöz szükségük van. Mivel a gén régóta termesztett és fogyasztott rizsből származik, emberre veszélytelen. A kísérletek során a növény kielégítő rezisztenciát mutatott a betegségekkel szemben.