Dél-afrikai vadásziskola tigriseknek

Ritka betelepülőnek számít a Dél-afrikai Köztársaságban az a bengáli tigrispár, amely jelenleg az ország közepén elterülő szavannán vesz részt "továbbképzésen". A tigrisek egy kanadai állatkertben születtek, s onnan érkeztek hat hónapos korukban a messzi, vad környezetbe.

Forrás: ORIGOA két tigris költséges és hosszú projekt főszereplője: John Varty filmproducer és rezervátumtulajdonos családjával dollármilliókat kíván áldozni arra, hogy veszélyben lévő fajok néhány egyedét a Tiger Moon Sanctuary nevű rezervátumban még fogságban megtanítsa a természetes vad környezet rejtelmeire, azután szabadon engedje őket abban a reményben, hogy ezzel segítik a faj fennmaradását.

Sokak szerint Varty terve kudarcra ítélt álom, s van, aki kifejezetten veszélyesnek tartja a vállakozást. Szinte lehetetlen feladat rabságban született tigriseket vadászni tanítani - állítja Sarel van der Merwe, az African Lion Working Group elnöke. "Még ha sikerülne is és szabadon engedik őket, kifejezetten veszélyessé válnának az emberre nézve. A fogságban élő állatok ugyanis elvesztik eredendő félelmüket az embertől, ezért akár emberevővé is válhatnak, amire nem egy példát ismerünk."

A vadászni tanulás a tigrisek számára nyilván izgalmas, az áldozatokra nézve azonban keserves élmény lehet. "Az első vadászat egy varacskos disznóval esett meg - mondhatom, katasztrofális volt. A tigriseknek fogalmuk sem volt, mit csináljanak vele" - meséli a tigrisekkel érkező kanadai gondozójuk, Dave Salmoni, valamint John Varty és felesége, Gillian van Houten. A nagymacskák szabadon engedve komoly veszélyt jelenthetnek az emberre, ám most még szelíden bánnak a tanítóikkal, akiket már nagyon megszoktak.  Julie, a nőstény láthatóan féltékeny, ha a vele foglalkozó emberek bármilyen nőnemű lénnyel jelennek meg, Ron, a 250 kilós hímtigris pedig nehezen viseli, ha tanítója domináns hímként bánik vele.

Az állatok azóta sokat fejlődtek, ma már nem okoz nehézséget az antilopok, gnúk elkapása sem. Az egyetlen komoly próbatétel a lesben állás megtanítása volt s az, hogyan kell hajszolniuk az áldozatot, mielőtt rávetnék magukat.

Nemsokára eljön az idő, amikor a növendékeket szabadon eresztik: egy ötezer hektárnyi park lesz a vadon, amelyet három méter magas elektromos kerítés választ el a külvilágtól. A tigriseket megjelölik: rádióadóvevőt viselnek majd, így mozgásukat követni tudják a megfigyelők. Gondozóik tárgyalásokat folytatnak az indiai Orissa tartomány képviselőivel annak érdekében, hogy amikor a kiképzés véget ér, s a tigrisek önállóan képesek lesznek fenntartani magukat, ot találjanak új otthonra. Orissa India legszegényebb tartománya, ezért a tigrisvédelemtől azt is várják, hogy munkát és egyben bevételi forrást adjon a  helyi lakosságnak.