Alkoholfüggőségi vizsgálat csecsemőkorban

Amerikai kutatók az újszülöttek ízérzékelésének vizsgálata alapján kívánják megállapítani, hogy felnőttként hajlamosak lesznek-e az alkohol rabjává válni.

Akinek a felmenői közt akadtak alkoholisták, az általában másként érzékel bizonyos ízeket, mint az, akinek a családtörténetében nem fordult elő alkoholfüggőség - állítják a kutatók.

A kutatók arra keresték a választ, hogy van-e valamilyen megbízható módszer annak kimutatására, ha egy kiskorú genetikailag fokozottan hajlamos az alkoholizmusra.

Vizsgálatukban két csoportba osztották az önként jelentkezőket. A felosztás szempontja az volt, hogy az alkoholizmus fokozott szerepet játszott-e a család történetében.

A vizsgálatban részt vevőknek sós és savanyú oldatokat kellett megízlelniük. A szeszes italt közelebbről ismerők mindkét oldat ízét kifejezetten kellemetlennek találták, míg az absztinensekből nem váltott ki ilyen heves reakciókat. Ez alátámasztani látszott azokat a korábbi vizsgálatokat, amelyek kimutatták, hogy az alkoholisták többnyire édesszájúak.

A kutatók szerint eredményeik alapján kifejleszthető egy olyan íz-teszt, amely már kisgyermekkorban kimutatja, hogy kik hajlamosak arra, hogy későbbi életükben az alkohol rabjává váljanak.

"Az ízlelési preferencia velünk született reakció, amit a születés után pár perccel már vizsgálni lehet. Egy hasonló íz-teszt lehetővé tenné, hogy az alkoholizmus kockázatát akár évekkel azelőtt felmérjük, hogy a gyerekek megkóstolnák az alkoholt" - fogalmaz dr. Alexei Kampov-Polevoy, a Mount Sinai Orvosi Egyetem munkatársa.

A kutatók közt szerepelt Henry Kranzler professzor is, a Connecticut Egyetem Egészségkutató Központjának munkatársa. A professzor elmondta, hogy az elfogadott álláspont szerint az alkoholizmus kialakulásában egy sor különböző tényező játszik szerepet, köztük az alkohol toxikus hatásaival szemben mutatott érzékenység csökkenése is. "Úgy vélem, az alkoholizmus kialakulásában komoly szerepe van a sós és savanyú ízérzékelés jellemzőinek, míg az alkoholizmus tartóssá válása szempontjából központi jelentőségű az alkohol toxikus hatása iránti fokozódó közömbösség."

Dr. Jonathan Chick, az Edinburgh-i Egyetem pszichiátere szerint egyértelmű, hogy az alkoholizmus iránti hajlam "családi vonás", azaz örökletes, amely részben biokémiai okokra vezethető vissza.

"Ha kizárólag az alkoholisták beszámolóiból tájékozódnánk, valószínűleg nem értékelnénk nagyra az alkoholos italok ízének jelentőségét. Ők maguk inkább azt emelik ki, hogy az alkohol érzelmi viselkedésüket változtatja meg, illetve azt a különös érzést, ahogy az ital a fejükbe száll. Ha azonban az ízérzékelést meghatározó idegrendszeri reakciókat jobban megértenénk, talán közelebb kerülnénk a függőség kialakulásának alaposabb megértéséhez is."

A kutatás eredményeiről az Alcoholism: Clinical & Experimental Research című szakfolyóirat számolt be.