A félénkség genetikai kódjai

Amerikai kutatók eredményei szerint egy-egy ismeretlen arc eltérő reakciót vált ki a félénk, illetve a magabiztos emberek agyműködésében.

Megalapozottnak tűnik a kutatók azon feltételezése is, hogy a különbség gyökereit gyermekkorban kell keresni. Ezek szerint gyermekkori reakcióink felnőttkorunkban is visszaköszönnek, amikor egy idegennel találkozunk.

Az eltérés okát valószínűleg az érzelmi funkciók szabályozásában szerepet játszó mandulamag (amygdala) működésében kell keresni.

Amikor Carl Schwartz, a charlestowni Massachusetts Kórház kutatója fiatal (21 éves) felnőtteknek idegenek arcképeit mutatta, nagyobb mértékű aktivitást tapasztalt az említett agyterület működésében a félénk személyeknél azokhoz képest, akik már bölcsődés korukban is mindig a társaság középpontjában álltak.

"Kijelenthetjük, hogy felfedeztük az agy áramköreibe kódolt félénkséget. Mindannyiunk számára bizonyára az a leginkább meglepő, hogy a külvilág ismeretlen objektumaival szemben tanúsított viselkedésünk akár két évtized elmúltával is felismerhetően megmutatkozik" - jegyezte meg Schwartz.

A félénkségről korábban végzett kutatások elsősorban csecsemőkre összpontosítottak. Ezekben a vizsgálatokban elsősorban az olyan fiziológiai reakciókat vizsgálták, mint például a szívműködés. A jelenlegi kutatás az első, amely a korábban így tesztelt gyermekeket felnőttkorukban is vizsgálta, s ezúttal a különböző agyi régiók aktivitását is mérték.

Közismert, hogy a különböző külső tényezők (pl. balesetek és/vagy "túlaggódó" szocális környezet) alapvetően befolyásolják a velünkszületett temperamentumot. A kutatók az eredményektől azt remélik, hogy munkájuk segíthet megérteni génjeink és környezetünk közötti bonyolult összjátékot a gyermeki fejlődés kulcspillanataiban, és fényt deríthetnek a gyermekkori szorongás és az esetleges későbbi lelki rendellenességek közötti kapcsolatra.

A felnőttek agyműködése és a gyermekként tanúsított viselkedés közötti összefüggés ugyanakkor nem bizonyítja azt, hogy a gyermekkori visszahúzódás felnőttkorban is félénk viselkedéshez vezet. Az a tény, hogy valaki kiskorában nehezen emészti meg az újdonságokat, nem jelenti azt, hogy felnőve is ugyanúgy fog viselkedni. Agyunk még felnőttkorban is rendkívül rugalmas - sokkal inkább, mint azt bárki is gondolná.