Tudósként és bűnözőként 30 évesen a csúcson

A tudósok (legalábbis a férfiak) olyanok, mint a bűnözők - legalábbis abból a szempontból, hogy szakmai aktivitásuk harmincas éveik derekán éri el csúcsát, utána fokozatosan csökken.

Forrás: UCLASatshi Kanazawa pszichológus, a London School of Economics munkatársa 280 kimagasló tudós férfiú - köztük Albert Einstein és Pierre Curie - pályáját tekintette át, és arra az eredményre jutott, hogy a vizsgált tudósok 65%-a 35 éves korára már publikálta legkiemelkedőbb tudományos dolgozatát. Kiderült továbbá, hogy a nőtlen tudósok később érnek a csúcsra, mint a házasok. Vizsgálata nem terjedt ki a tudomány női művelőire.

Kanazawa szerint a tudomány és a bűnözés egyaránt az agglegények játéka. A széffeltörésben és dolgozatok publikálásában véleménye szerint az a közös, hogy mindkettő kiváló módszer arra, hogy felhívjuk magunkra fajunk női egyedeinek figyelmét. Amikor a férfiak letelepednek, megházasodnak és gyermekük lesz, már nem kell többé versengeniük egymással. Ismeretes továbbá, hogy a  tesztoszteron hormon szintje csökken, miután valaki apa lesz.

"Remélem, kivétel vagyok az általam felállított szabály alól" - nyilatkozta a 40 éves "agglegény-kutató".

Az az elképzelés, hogy a kutatói ösztöndíjak és akadémiai címek iránti küzdelem nem más, mint a bunkórázogatás modern formája, csupán a legújabb elem a kreativitás kialakulásáról szóló vitatott elméletek sorában. Nem egy pszichológus állította már, hogy a párválasztásért folytatott versengés áll az irodalom és a zene legnagyobb alkotásainak hátterében.

Mindazonáltal valószínűsíthető, hogy valamennyivel összetettebb jelenségről van szó, mint azt néhány kutató sugallja. A természettudósokra koruk előrehaladtával például egyre több kötelezettség hárul: kutatási projektek vezetése, pályázatok elkészítése, bizottsági tagságok; nem beszélve arról, hogy nekik kell a diákok és a pályakezdőket bevezetni a kutatás hétköznapi rejtelmeibe.