Seychelle-szigeteki matuzsálemek

Az elmúlt másfél évszázadban a Seychelle-szigeteki óriásteknőst kihaltnak hitték, ám 1997-ben mégiscsak rábukkantak tíz élő példányra, aminek nyomán tenyésztési program indult be. Csakhogy közben a genetikai elemzések során kiderült, hogy ez a teknős nem az a teknős. A megtalált példányok egy másik, még élő fajhoz tartoznak, csak éppen a teknőjük formája másféle.

A XVIII-XIX. században a Seychelle-szigetek teknőseit friss húsért vadászták-ölték az európai hajósok. Teknőjük alapján a zoológusok úgy vélik, a régióban élő Dipsochelys genus hat faja létezett. Mostanáig úgy hitték, az éhes tengerészek az 1840-es évekig egy kivételével az összes fajt kiirtották. A megmaradt faj a szigetcsoport egyik tagján, az Aldabra-atollon éldegélt tovább, onnan néhány példányukat átvitték a nagyobb szigetekre és afféle háziállatként tartották s tartják ma is.

1998-ban egy cambridge-i zoológus, J. Gerlach azzal állt elő, hogy tíz, fogságban tartott teknős valójában két bennszülött fajhoz tartozik (D. Arnoldi és D. hololissa), melyeket kihaltnak véltek. Teknőjük formája, amely különbözik az aldabraiétól, valamint kezdeti DNS-vizsgálatok is ezt támasztották alá. Csakhogy a teljesebb genetikai analízis (melyet Eric Palkovacs és csapata végzett a Yale Egyetemen) azt mutatta, hogy mindhárom fajnak csaknem teljesen megegyezik a mitokondriális DNS-szekvenciája, ami egyébként a természetes kiválasztódás során megváltozhat. Ebből pedig az következik, hogy mindegyik példány az aldabrai ősök leszármazottja.

Dipsochelys arnoldi

Palkovacs szerint a legvalószínűbb az, hogy a Seychelle-szigeteki fajok kihaltak, és külső tényezők, például a táplálkozás okozhatta az eltérő teknőformák kialakulását. Gerlach viszont kitart abbéli álláspontja mellett, hogy az óriásteknősők mégiscsak túlélők; a fajok nagyjából 7000 éve válhattak ketté, s ez alatt a mitokondriális szekvenciák nem változtak, más genetikai jegyek azonban igen. Hogy kinek van igaza, azt valószínűleg csak az európaiak érkezése előtt kihalt teknősök maradványaiból, illetve a ma élő teknősökből származó DNS vizsgálata alapján lehet eldönteni.