Flört: a nők a minőséget, a férfiak a mennyiséget keresik

Egy nemrégiben végzett tanulmány szerint mindkét nemre egyformán jellemző a promiszkuitás - azzal a különbséggel, hogy a nők gondosabban válogatják meg, hogy kivel bújnak ágyba.

Úgy tűnik, még mindig nem ért véget a nemek szexuális viselkedéseinek különbségéről folyó több száz éves vita. Mindazonáltal ma már egyre szélesebb körben elfogadott az az elképzelés, hogy a vágy tekintetében gyakorlatilag nincs különbség a nemek között.

Egy amerikai pszichológus pedig egyenesen azt állítja, hogy a szexuális kalandozás vágya genetikailag belénk égetett késztetés, és a nők a férfiakhoz hasonló lendülettel keresik a szexuális kalandokat. Ám mégis van egy döntő különbség.

Dave Schmitt pszichológus szerint mind a hetero-, mind a homoszexuális férfiak nagyfokú hajlandóságot mutatnak arra, hogy gyakorlatilag ismeretlen partnerekkel bújjanak ágyba. Az ismeretlen kaland a nőket is roppant módon izgatja, azzal a különbséggel, hogy ők válogatósabbak: több időre van szükségük, mielőtt eldöntik, tényleg az adott partnert akarják-e.

Schmitt kutatása mindmáig a legnagyobb és legkiterjedtebb vizsgálat arról, hogy a nemek szexuális tevékenysége mennyiben eltérő. "Az eredményekből egyértelműen kitűnik: van különbség a nemek között" - fogalmazott a szerző Journal of Personality and Social Psychology nevű szakfolyóiratban.

A kutató a rövid távú partnerszerzési stratégiákat tanulmányozta 52 ország 17 000 egyetemista korú felnőttjén, amelyet hétköznapi nyelven egyszerűen csak flörtölésnek hívunk.

"A nőkre is jellemző a rövid távú partnerkeresés, amelyet akár promiszkuitásnak is nevezhetünk. Mégis, a férfiakhoz viszonyítva inkább a minőséget, mintsem a mennyiséget részesítik előnyben".

A nők a partner kiválasztásakor bizonyos jellemzők alapján döntenek: fizikai vonzerő, férfiasság, társadalmi dominancia stb. Úgy tűnik, a nőket is a rövid távú párkeresésre "tanította" az evolúció, egy kicsit mégis válogatósabbak, szelektívebbek a férfiaknál.

Természetesen az egyes nemeken belül is vannak különbségek. Van aki, akit 20 partner sem elégít ki, van aki egynél lehorgonyoz.

A vizsgálat megállapította, hogy minden kultúrára érvényes, hogy a magas önbecsüléssel megáldott férfiak jóval több partnert igényelnek, mint kisebbrendűségi érzéssel küszködő társaik.

A nőknél ez különösebb módon működik. Egyes kultúrákra (Kelet-Ázsia) az a jellemző, hogy az alacsony önbecsülésű nők keresnek több szexuális partnert. Másutt, például Európában, pont az ellenkezője igaz. A személyiség és a nemi gyakorlat közötti összefüggés így a nők esetében kevésbé megjósolható, mint a férfiaknál.

Az extrovertáltság mindkét nemnél fontos tényező. "A társasági emberek általában több partnert igényelnek, és rendre hűtlenebbnek mutatkoznak. Ebből a szempontból nincs különbség a nők és férfiak között".

A vizsgálat továbbá egyértelműen kimutatta, hogy amint egy társadalomban a nők társadalmi és gazdasági értelemben nagyobb egyenlőségre tesznek szert, úgy nő promiszkuitásuk is.