Az utóbbi években világossá vált, hogy az élet sokkal szívósabb és alkalmazkodóképesebb dolog, mint azt korábban gondolták. Szinte nincs olyan mostoha élőhely, ahol az élet primitív formái - főként sejtmag nélküli egysejtűek, ún. prokarióták - ne létezhetnének. A szélsőséges környezeti feltételek között élő szervezetek - az ún. extremofilek - listája az utóbbi években alaposan kibővült. Az extremofilek benépesítik a hévforrásokat, a sarki jégsapkák eltemetett tavait, a tundra örökké fagyott talaját, a mélytengeri füstölgők környékét, a különleges vegyi adottságú helyek sokaságát, sőt - ami talán a legnagyobb meglepetés - mélyen a földkéreg kőzeteiben is megélnek. Az élet mindent "megfertőzött" bolygónkon.
Bár egyes extremofileket közel fél évszázada ismerünk, az utóbbi években kutatásuk felgyorsult. Ennek alapvető okai:
Az extremofil szervezetek között főképpen ún. archeákat és valódi baktériumokat találunk, de egyes életközösségekben eukarióták (sejtmaggal rendelkező, magasabb szerveződési szintű élőlények) is akadnak. Az archebaktériumok vagy archeák a rendszertanban külön birodalmat alkotnak a valódi baktériumok (eubaktériumok) és az eukarióták mellett. Elkülönítésüket sok szempontból egyedi biokémiai és genetikai szerveződésük indokolja. Feltehetően az utolsó közös őshöz legközelebb álló szervezetek, s belőlük alakultak ki az eukarióták. Az extremofilek speciális biokémia megoldásokat alkalmaznak sejtszerkezetük és genetikai anyaguk fenntartására az extrém körülmények között.