Szimulált Mars-utazás

A fantasztikum idővel valósággá válhat: űrhajósok fognak utazni a Marsra, ám a legoptimistább várakozások szerint is csak 10-15 év múlva. A Mars-utazás rajongóit ez azonban nem akadályozza meg abban, hogy már most próbát tegyenek.

Az amerikai Utah szövetségi államban, Salt Lake Citytől délre elterülő sivatag vörös szikláival első pillantásra nagyon hasonlít a vörös bolygóra. A Mars légkörében persze nincs oxigén, és olyan ritka, mint a földi légkör 26 kilométer magasban, a légkör hidegebb, a nehézségi erő mindössze 38 százaléka a földinek, az ég rózsaszínű.

Jan Osburg, aki a Stuttgarti Egyetem Űrhajózási Rendszerek Intézetében doktorált, itt állította föl Mars Desert Research Station (MDRS) elnevezésű laboratóriumát. Mindez talán csak homokozóban való játszadozásnak tűnhet, ám Osburg meg van győződve arról, hogy itt szerzett tapasztalataik hasznára lesznek az első Mars-utazóknak. A programot az 1998-ban alapított Mars Society nevű magántársaság finanszírozza, amelynek ma már 40 országban 7000 tagja van. Jelszavuk: Irány a Mars!

Az MDRS célja nem kizárólag a Mars-űrállomáson való munka szimulálása. Ugyanilyen fontos célja az emberek, a közvélemény Mars-utazásra való lelkesítése, hiszen az erre vonatkozó elhatározás végül is politikai döntés kérdése, és csak nemzetközi együttműködéssel valósulhat meg. Remélik, hogy az MDRS idővel turisztikai látványossággá válik, és a média érdeklődését is sikerül felkeltenie.

Persze, kritikus hangok is vannak. Robert Park, az American Physical Society igazgatója úgy véli, hogy a Föld legrosszabb helye is édenkert a Marshoz képest, és ez az egész sehova sem vezet. Egyik újság álvallásos mozgalomnak nevezte a Mars-utazás pártolóit, egy internetes magazin pedig rakéta nélküli rakétaklubnak gúnyolta a társaságot.

Vitathatatlan, hogy lehetséges a Mars-utazás, más kérdés ugyanakkor, hogy a Mars Society mennyiben tud ehhez hozzájárulni. Az MDRS-en mindenesetre igyekeznek fölfedni a váratlan nehézségek forrásait, hogy valódi utazás esetén meg lehessen előzni azokat. Globális szimulációval próbálják a sokféle tényező együttes hatását elemezni és értelmezni, így például a hely- és időszükségletet, a komputerhálózat és a száraz toalett leterheltségét.