Indul az első európai holdszonda

A többször is módosított tervek szerint szeptember 27-én éjszaka a Francia Guyanában lévő Kourou-űrközpontból elindítják az európaiak első holdkutató szondáját, amely - még mielőtt megérkezne kozmikus szomszédunkhoz - egy sor űrtechnológiai tesztet is elvégez.

Az Európai Űrügynökség (ESA) SMART-1 (Small Missions for Advanced Research in Technology) nevű szondája csak a jövő év decemberében kerül Hold közelébe. Addig több mint egy éven át az ún. ionhajtóművet teszteli, amelyet az elképzelések szerint majd a jövő bolygóközi utazásai során vetnek be, az eddigi hagyományos kémiai alapanyagú hajtóművek helyett. Ezt a módszert eddig csak a Deep Space 1 amerikai űrszondán használták a kilencvenes évek végén.

Az ionhajtómű az űrszondák és űrhajók esetében jelenleg használatos több tonnányi vegyi anyag elégetése helyett a jóval olcsóbb elektromosenergia-meghajtást használja fel. Üzemanyaga tulajdonképpen xenongáz, amelynek atomjait ionizálják (elektronokkal bombázzák), hogy töltés alakuljon ki bennük. Ekkor egy magasfeszültségű rács magához szippantja az ionokat, az ily módon hatalmas sebességgel kilövellő részecskék végzik az űreszköz meghajtását.

Ezzel a szonda fokozatosan - hónapok alatt - felgyorsul. Noha a hajtóerő alig leheletnyi, ez a meghajtási mód mintegy tízszer hatékonyabb az égetett üzemanyagénál. Előnyei, hogy jóval több hely jut a tudományos berendezéseknek, mivel nem kell tárolni nagy mennyiségű üzemanyagot. Az sem utolsó szempont, hogy ez az eljárás jóval olcsóbb, ám sokkal hosszabb életű.

A SMART-1 mindössze mosógép nagyságú, 367 kilogramm tömegű eszköz. Napelemszárnyai kinyitott állapotban 14 méteresek.

A SMART-1-et két másik, geostacionárius pályára állítandó műholddal együtt egy Ariane-5 típusú hordozórakétával juttatják a világűrbe. Előbb Föld körüli pályán kering majd, és pályáját fokozatosan megnyújtva, mintegy spirálisan mozogva araszolgat majd a Hold felé.