MRI: áttörés az orvosi diagnosztikában

Az MRI napjainkban rutinmódszernek számít az orvosi diagnosztikában. Gyakran más képalkotó eljárásokkal (például röntgennel, CT-vel) együtt alkalmazzák. Évente mintegy 60 millió vizsgálatot végeznek körülbelül 22 ezer berendezéssel világszerte, s a módszer még ma is gyorsan fejlődik.

Mint arról korábbi cikkünkben beszámoltunk, a 2003. évi élettani-orvostudományi Nobel-díjat Paul C. Lauterbur amerikai és Peter Mansfield brit tudós kapta.

Az emberi szervekről és szövetekről történő pontos, nem invazív (fizikális beavatkozással nem járó) képalkotás alapvető fontosságú az orvosi diagnosztikában, a betegségek kezelésénél és a betegkövetésben. A 2003-as év élettani-orvosi Nobel-díjasainak munkássága tette lehetővé, hogy ezen a területen a mágneses rezonancia elvét hasznosító műszerek születhessenek meg. A mágneses rezonancia elvén történő képalkotás (magnetic resonance imaging, MRI) forradalmi változást hozott az orvostudományban.
 
Az erős mágneses mezőben lévő atommagok rezgésének frekvenciája a mágneses tér erősségétől függ. Az atommagok energiája megnövelhető, ha azonos frekvenciájú (velük rezonáló) rádióhullámokat nyelnek el. Amikor az atommagok visszatérnek eredeti energiaállapotukhoz, készülékkel fogható rádióhullámokat bocsátanak ki. Ezeket a felismeréseket már 1952-ben (fizikai) Nobel-díjjal jutalmazták, ám a következő évtizedekben a mágneses rezonancia elvén főképp különféle anyagok kémiai szerkezetét vizsgálták.

Paul C. Lauterbur és Peter Mansfield az 1970-es évek elején tették meg azokat a felfedezéseket, amelyek később lehetővé tették az orvosi gyakorlatban történő képalkotást a mágneses rezonancia elvén. Paul Lauterbur a kétdimenziós képek elkészítésének lehetőségét fedezte fel, s a kibocsátott rádióhullámok analízisével meg tudta határozni származási helyüket. Ezzel lehetővé vált olyan kétdimenziós szerkezeti képek elkészítése, amelyet más módszerekkel nem hozhattak volna létre. Peter Mansfield tovább finomította a módszert, amely az ő matematikai analízisének segítségével vált igazi képalkotó eljárássá.

Az MRI nagy előnye, hogy minden tudásunk szerint teljesen ártalmatlan a vizsgált szervezetre. Nem használ ionizáló sugárzást, ellentétben a hagyományos röntgen- és CT-vizsgálatokkal. Hátránya viszont, hogy az erős mágneses tér miatt a szívritmus-szabályzót használóknál nem alkalmazható, illetve a klausztrofóbiában szenvedők nehezen tűrik az eljárást.

Az MRI-t szinte minden szerv vizsgálatánál alkalmazzák, de különösen értékes módszer a központi idegrendszer, azaz az agy és a gerincvelő vizsgálatánál. Nagyon fontos a daganatos betegségek diagnosztikájánál, kezelésénél és a betegkövetésnél. Mióta lehetséges 3 dimenziós képek készítése, igen pontosan meg lehet vele határozni a tumorok kiterjedését, ami igen pontos sebészeti és sugárkezelési beavatkozásokat tesz lehetővé.