Szentpétervár kincsei

Vágólapra másolva!
Szentpétervár egyike a világ építészeti csodáinak. Felépítése hatalmas eredmény, ugyanis a vidék teljesen mocsaras terület volt, és a kemény, hosszú tél sem kedvezett az építési munkáknak. A város igen jelentős kulturális és politikai tényezővé vált, megmutatta, hogy Oroszország még a lehetetlent is képes véghezvinni.
Vágólapra másolva!

Forrás: MITSzentpétervár Európa és Oroszország találkozási pontja, azonban a város sokkal inkább európai, mint orosz. A csatornák, a barokk és rokokó épületek, valamint a várost átszelő Néva inkább idézi Amszterdam, London vagy Róma hangulatát mint Moszkváét vagy Vlagyivosztokét.

Ezt a várost azért építették, hogy felbőszítsék a szomszédos országokat. 21 éven át tartott a háború Svédország ellen, amelynek a tétje nem kevesebb volt, mint hogy Oroszország északi tengeri kikötőt nyithasson. I. Péter már akkor nekikezdett a kikötő építésének, amikor a terület még más uralma alá tartozott.

1709-ben, hat évvel a munkálatok megkezdése után, I. Péter végül legyőzte Svédországot, és valóra válthatta az európai Oroszországról szőtt álmát. A pompának azonban nagy ára volt. Jobbágyok százai görnyedtek a mérhetetlne munka súlya alatt, miközben egyre több adóterhet kellett elviselniük. (Nagy Péter egyébként az élet minden apró eseményét egy-egy kínálkozó lehetőségnek tekintette bevételeinek növelésére: megadóztatta például a gyermekszületést, csakúgy, mint a halálozást.)

Nagy Péter törvényben határozta meg, hogy milyen legyen a város, melynek nagy része alig 50 év alatt épült meg. A cár rendeleteinek sora szabályozta azt, hogy milyen magasak legyenek az épületek, milyen irányba haladjanak az utcák, miközben mindenben a klasszikus európai mintákat követte.

A 18. század előtt még az arisztokrácia is fából épült házakban lakott, melyek alig haladták meg egy parasztkunyhó méreteit. Amint azonban szabad kezet kaptak, már csak egy kis bátorításra volt szükségük ahhoz, hogy hihetetlen összegeket költve próbálják meg túlszárnyalni egymást. Péter közeli barátja, Menysikov herceg is nagy építkezésbe kezdett. Az épület Szentpétervár egyetlen, ma is álló Nagy Péter idejéből származó nagy palotája.

A berendezés hatalmas gazdagságot hirdet. Egyetlen csempe annyiba került, mint egy orosz katona havi bére a Svédország ellen vívott északi háborúban. Akkoriban, Nyugat-Európában csak a falfelületek alsó egy méteres részét borították csempékkel, a többit tapétával vonták be. De Menysikov olyan jól élt, és annyira modern akart lenni, hogy számos alkalommal rendelt csempéket, és a különböző számlák alapján tudjuk, hogy palotájában 11 szoba teljes falfelületét Hollandiából származó csempével boríttatta be.

Az órákat is külföldről szerzték be, hiszen ebben az időben Oroszországban nem voltak órásmesterek. Így a hatalmas órákat, darabjaira szedve kellett Európából Szentpétervárra hozatni, ahol a szintén külföldi mestereknek évekbe tellett újból összeszerelni a szerkezetet. Péter azonban olyan eltökélt volt, hogy az ilyen "apróságok" nem tudták eltéríteni eredeti céljától, hogy felzárkóztassa országát Európához. Úgy gondolta, hogy kemény munkával utol tudja érni, majd fel is múlja Oroszország Európát.