Négy lába van, hosszú füle, remegő orra, sűrű, selymes, könnyű bundája - így néz ki a francia és olasz szűcsök új kedvence, az Orylag, amelyet a lapin (nyúl) és a chinchilla (csincsilla) szavak összevonásával lapinchillaként is emlegetnek Franciaországban, magyarul tehát hívható nyúlcsillának.

Forrás: Le Rex du Poitou
Rex, a kiinduló állapot

A szőrméjéért és húsáért egyaránt kedvelt új állatfajtát a francia INRA országos mezőgazdasági kutatóintézet tudósai tenyésztették ki, méghozzá nem klónozással vagy génsebészeti módszerekkel, hanem a sokkal kevésbé vitatott hagyományos
keresztezéssel és éveken át tartó szelekcióval.

Az Orylag a 2002-ben elhunyt Jean-Louis Vrillon "teremtménye": ez az állatnemesítő a hetvenes években alakította ki a húsnyulak új nemzedékét, ám hiába, mert maga a nyúlhús kezdett kimenni a divatból. A Le Monde című francia lap beszámolója szerint ekkor támadt az a gondolata, hogy olyan nyúlé a jövő, amelynek egyúttal értékes a bundája. Az Orylagot (a név a házinyúl latin nevére - Oryctolagus cunicus - utal) a Rex nevű, különösen finom bundájú házinyúl nemesítésével alakították ki, és az állatvilág legfinomabb bundájával bír, barnás és csincsillára emlékeztető, szürkés változatban.

Amikor 1989-ben először állították ki szőrméjét, még a szőrmeállat-tenyésztők kamarájának elnöke is vagy vidrára, vagy  óriáscsincsillára gyanakodott, de semmiképpen sem gondolta, hogy közönséges nyúlból nemesítették. Az INRA ezért nemzetközileg is bejegyeztette az Orylagot, hogy márkává tegye szőrméjét, és azóta is szigorúan ellenőrzi tenyésztését. Csak az általa létrehozott szövetkezet tagjai foglalkozhatnak ezzel, s élő állatot nem is szabad eladniuk, nehogy a kínai vagy spanyol konkurencia kifürkészhesse a nyúlcsilla titkát. Az Orylag-tenyészet levegővel felfújt sátrakban működik, amelyekben egész évben azonos hőmérsékletet, nedvességet biztosítanak, és ahol, mivel a nyúlcsilla kedveli a zenét és fél a külső zajoktól, muzsika szól. Az egyes ketrecekben elég a hely arra, hogy körbefussanak benne, de túl sok szabad tér nincs.

Látogatót ritkán eresztenek be a telepre, mivel a nyúlcsilla félénk, és az ijedelem nem tesz jót a szőrmének. Az Orylag lucernát és gabonaféléket fogyaszt négy és fél hónapos élete során, amelynek vége nem természetes halál, hanem  levágás. A fajta húsát Rex de Poitou néven, a Rex nyúléhoz hasonlóan forgalmazzák, a szőrméjét viszont Orylagként. Bár bevezetése korántsem ment egyszerűen, ma már évente 70 ezer nyúlcsillabőrt adnak el, ezeket Spanyolországban cserzik, Olaszországban és Franciaországban dolgozzák fel.

A szakértők szerint az új szőrmeállat egyedüli sebezhető pontja az eredete, nevezetesen az, hogy végső soron a nyúltól származik, ami nem elég előkelő. A nyúlcsillabunda azonban már így is vetekszik árban a nercével, és minőségben a sokkal drágább csincsilláéval - mondják a tenyésztők.