A szkíta fejedelmek kincsei

A dél-szibériai Tuva Köztársaságban, a helyiek által Cárok völgyének nevezett területen több mint száz szkíta kurgán, azaz halomsír található, melyek többségét az elmúlt kétezer év alatt kifosztották a sírrablók. 2001 tavaszán azonban német régészek egy csoportja egy érintetlen szkíta királyi sírra bukkant. A lelet egyesek szerint legalább akkora régészeti szenzáció volt, mint Tutanhamon sírjának egykori feltárása...

Az ásatás 2002-ben tovább folytatódott Hermann Parzinger, a berlini Német Régészeti Intézet professzorának vezetésével, de ekkor már egy filmes stáb is csatlakozott a feltárást végző német-orosz régészcsoporthoz. A Spektrum dokumentumfilmjének első része a 2001-es szenzációs lelettel foglalkozik, s felhasználja a feltáráskor készült amatőr felvételeket is. A nézők így részesülhetnek abban a látványban, amely először tárult a régészek szeme elé... A 75 méter átmérőjű, két méter magas földhalom alatt facölöpökből épített, kőtömbökkel fedett sírkamrából több mint 9000 aranytárgy került elő.

Forrás: Parzinger


Az eltemetettek ruházatát díszítő aranylemezek, nyakékek, fülbevalók, karkötők, övcsatok, fejdíszek, gyűrűk, gyöngyök és tegezcsatok mind-mind a fejlett szkíta aranyművesség bizonyítékai. Ezek az ötvösremekek a Kr. e. 7. századból származnak, s a belső-ázsiai állatstílusú művészet korai szakaszának jellemző jegyeit viselik magukon. A feltárásban részt vevő Anatoli Nagler, a berlini Német Régészeti Intézet munkatársa szerint - bár ezt nem ebben a filmben mondja - a kurgánleletek megmunkálása a létező legmagasabb színvonalú: "Ezek az emberek kiváló kézműiparosok voltak, ami új fénybe helyezi a szkíta életmód megítélését, és megdönti azt a sztereotipizáló beállítást, miszerint a szkíták csak vad lovasok és harcosok lettek volna, akik vándorlás közben pusztították a többi népeket. A szkíták kultúrája magas színvonalon állt."

Nagler a filmben hozzáteszi még: "Ezerből talán ha egy régésznek adatik meg, hogy ilyen leletre bukkanjon. És neki is csak egyszer az életben." E páratlanul gazdag leletet a szentpétervári Ermitázsba szállították, hogy számos szakember bevonásával megtisztítsák és restaurálják őket.

A régészek munkája 2002-ben újabb halomsírok feltárásával folytatódott a Cárok völgyében. Peter Prestel dokumentumfilmje voltaképpen egy terepmunka végigkövetése a kamerával, közvetlen bepillantás egy régész team munkájába. S bár a filmben a narrátor is beszél, a "főszerep" mégis a régészeké: Hermann Parzinger, Anatoli Nagler és Konstantin Csugunov "élesben" osztja meg tapasztalatait, friss élményeit a nézőkkel. És szerencsére a kamera mindenütt ott van: nemcsak a régészek ecsetjét követi, de elkaphatunk egy-egy pillanatot a feltárásban részt vevő alkalmi munkások mindennapjaiból is. A terepmunka életképeit látva nem feledhetjük, hogy a volt Szovjetunió területén járunk: a feltárás biztonságáról például egy különleges katonai alakulat gondoskodik, kalasnyikovokkal és őrkutyákkal ellátva... Talán a világ egyik legjobban őrzött régészeti feltárását követhetjük nyomon, s ez az elővigyázatosság nem is volt túlzott: egy katonát és egy munkavezetőt az egyik reggel holtan találtak az út mellett...

Ez az ásatás újabb szenzációs aranyleletet nem hozott ugyan, de a régészeknek egyebek között sikerült egy szkíta település nyomaira bukkanniuk, ahonnan csont nyílhegyek, agyagedények, csontkések és agyagfigurák kerültek elő. A korszerű műszerek és a számítógépes animáció segítségével egy egész "sztyeppei város" körvonalai kezdtek kibontakozni: utakkal, kapukkal, erődítményekkel és különböző épületekkel.

Peter Prestel dokumentumfilmje nem akar átfogó képet nyújtani a szkíták történelméről, társadalmáról, vallásáról vagy szokásairól, de a régészek terepmunkája nyomán a nézők előtt mégis feltárul valami a szkíták rég letűnt világából.

A film megtekinthető 2004. február 29-én, 22:55 órai kezdettel a Spektrumon