Újabb jégkorszak jöhet

10 000 éve a holocénnek nevezett interglaciális ("eljegesedések közötti") földtörténeti korban élünk. 6000 évvel ezelőtt a sarki jégsapkák szinte teljesen eltűntek, és a szén-dioxid légköri koncentrációja elérte az ipari forradalom előtti szintet. Ezt a közép-holocénnak nevezett fázist gyakran klímaoptimumnak is nevezik, mivel ekkor Afrika még igen nedves, Észak-Európa pedig melegebb éghajlatú volt, mint napjainkban. Az elnevezés Skandináviából származik, ahol a felmelegedés optimális hatást váltott ki az emberi tevékenységre. Annak idején a Föld az északi félgömb nyarának végén került legközelebb a Naphoz, míg jelenleg ez a téli időszakra esik. Az északi félgömb a jelenleginél több napsugárzást kapott nyáron és kevesebbet télen. Az évszakonkénti eltérés kb. 5%-kal volt erősebb, mint a jelenlegi.

Forrás: Arizona State UniversityEkkor a közepes földrajzi szélességeken az egész Földön kb. 2,5 Celsius-fokkal melegebb volt a levegő hőmérséklete, és az erdőhatár 500 méterrel magasabban húzódott Észak-Európában, mint napjainkban. Észak-Szibériában a tundra visszahúzódott. Hasonlóan kedvező volt az időjárás az Arab-félszigeten és a Szaharában is. A Tassili-fennsíkon 1933-ban felfedezett sziklarajzok a mai szavannákéhoz hasonló gazdag állatvilágról tanúskodnak (jobbra). Ugyanakkor az eurázsiai kontinens belsejében és Amerikában is szárazság uralkodott.

Kr.e. 5000-2000 között a Kárpát-medencében a mainál 2-3 Celsius-fokkal volt melegebb a hőmérséklet, és az előző korszakhoz képest több csapadék hullott. Ebben az időszakban a tölgyfa már zárt erdőket alkotott. Az Alföld beerdősült, s kialakult az a ligetes sztyeppei növénytakarója, amely egészen a török korig jellemezte hazánkat. A holocén felmelegedés a Föld mindkét féltekéjén egyöntetűen kimutatható volt, csupán megjelenési formája és erőssége tért el térben és időben.

Jelenlegi ismereteink szerint a holocén felmelegedést követően alakultak ki azok az első civilizációk, amelyek történeti eseményei, gazdasági, társadalmi és kulturális eredményei már a kollektív emberi tudásnak és emlékezetnek a részét képezik. Mindehhez a lehetőséget az utolsó jégkort követő éghajlati változás teremtette meg, amelynek eredményeképpen megszűnt a belföldi jégtakaró, és a hegyvidéki gleccserek is jelentős mértékben visszahúzódtak. Nagy vonalakban kialakult az éghajlati rendszer, amely kisebb-nagyobb ingadozásokkal mind a mai napig meghatározza bolygónk időjárását.

A múlt éghajlatával foglalkozó paleoklimatológusok a pollen és a sarki jégminták elemzéséből azonban azt is megállapították, hogy a felmelegedést számos lehűlési időszak szakította meg, melyet furcsa módon maga a felmelegedés okozott. Az okokat keresve jutottak arra a következtetésre, hogy a megolvadó gleccserek több száz éven keresztül sok édesvizet juttattak az Atlanti-óceán északi részébe, amely elégséges lehetett ahhoz, hogy a Golf-áramlat, amely meleg, trópusi vizet szállít északra, időlegesen veszítsen erejéből és kevesebb hőt szállítson északra.

A kutatók szerint ez az esemény elég hosszan tartott ahhoz, hogy végül az egész északi félteke hidegebb legyen. A vizsgálatok azt bizonyították, hogy a jégtakarókból és gleccserekből a világtengerekbe jutó olvadékvíz elegendő volt ahhoz, hogy néhány száz év alatt a jelenleginél jóval gyengébb óceáni cirkuláció alakuljon ki.

Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy még ha az édesvíz hozzááramlása teljesen le is tudná állítani a cirkulációt, a Golf-áramlat akkor sem szűnne meg teljesen, mivel azt részben az állandóan fújó szelek is mozgatják. A számítógépes modellek szerint egy ilyen redukált Golf-áramlat csak körülbelül a mostani hőmennyiség felét szállítaná északra, ami Észak-Európában lehűlést eredményezne. Ez pedig éppen az általános globális tendenciákkal ellentétes folyamatnak, a lehűlésnek az elindítója lehet.

KAPCSOLÓDÓ CIKK