A  memóriaegységet a légzsák mögött helyezik el, amely az ütközés előtti 5 másodperc adatait tárolja.

Forrás: EPAFloridában egy férfi kocsijával halálra gázolt két tizenévest. A bíróságon ügyvédje azzal védte, hogy a baleset idején 80-100 kilométeres sebességgel hajtott, ám maga az autója árulta el. Egy beépített memória azt rögzítette, hogy pár másodperccel a gázolás előtt 180-nal száguldott. A sofőrt végül ez alapján 30 év börtönre ítélték.

A repülőgépek fekete dobozai már hosszú évek óta használatban vannak, a gépkocsiknál azonban csak a legújabb típusok némelyikénél alkalmaznak adatrögzítőket, melyek mérik a sebességet, vagy rögzítik, hogy be volt-e kapcsolva a biztonsági öv. A memóriaegységet a légzsák mögött helyezik el, és az esetleges ütközés előtti 5 másodperc adatait tárolják. Ha a légzsák felfúvódik, ezek az adatok megőrződnek későbbi elemzésre. Miközben a rendőrség és a biztonsági szakértők támogatják ezt a technikát, a gyártók ódzkodnak tőle, a kocsitulajdonosok pedig tudni szeretnék, ki férhet hozzá az adatokhoz, sőt egyáltalán hozzáférhet-e. Pedig ezeknek az adatoknak nagy szerepük lenne a balesetek kiértékelésében. Az ütközéseket igen nehéz utólag kiértékelni, mert a kocsik új generációját már olyan eszközökkel látták el (pl. blokkolásgátlók), amelyek alapján nem lehet eldönteni, milyen sebességgel haladt az autó. Ilyenképpen a fekete doboz igencsak jól jönne.

Európában sok autó fut már adatérzékelőkkel, de ezeket az adatokat nem tárolják. Nincs egyezség arról, milyen adatokat tároljanak és melyeket tölthessék le könnyen a gyártó segítsége nélkül. Az amerikai General Motors új autóinak kb. 30 százalékába már beépítenek ilyen fekete dobozokat, de a Ford és az Isuzu is alkalmazza egyes amerikai modelljeinél.