A passzív dohányosok sebei lassabban gyógyulnak

Az idő minden sebet begyógyít - csak dohányos ne legyen a közelben.

A passzív dohányos sebei is lassabban forrnak be, és nagyobb hegek maradnak vissza a sérülés helyén, számolnak be felfedezésükről amerikai kutatók a BMC Cell Biology című szakfolyóiratban.

A szakemberek számára nem új keletű dolog, hogy a dohányfüst káros anyagai gátolják a sebgyógyulást segítő kötőszöveti rostképző sejtek, az ún. fibroblasztok mozgásképességét. Bizonyított, hogy a dohányosok bőrsérülései lassabban gyógyulnak, mint a nemdohányzóké.

A riverside-i University of California kutatócsoportja jelenlegi vizsgálatában arra keresett választ, hogy a kifújt cigarettafüstben található magas nikotin- és kátránytartalom miként hat a passzív dohányos személy bőrsérüléseire.

Egy speciális táptalajt állítottak elő, amiben feloldották az égő cigaretta által kibocsátott füstöt. A táptalajon a fibroblasztok szinte teljesen mozdulatlanná "dermedtek", így feladatukat nem tudták kellőképpen ellátni.

A normális sebgyógyulás folyamatában a fibroblasztok a sérült terület belseje, közepe fele vándorolnak, és számos növekedési faktort bocsátanak ki. A mozgásképtelen sejtek ellenben felgyülemlenek a seb szélén, vagyis a bőrsérülés egyenletes hegesedése nem valósul meg. Ennek eredménye, hogy a gyógyulás folyamata elhúzódik, csúnyább heg marad vissza.

A Manuela Martins-Green vezette kutatócsoport a sejtkultúrákban tapasztaltak érvényesülését élő szervezetben is vizsgálta. Kísérleti egerek bőrén apró sérüléseket ejtettek. Egy részüket - rendszeresen ketrecükbe juttatott cigarettafüsttel - passzív dohányzásra "kényszerítették". Megfigyelték, hogy a káros anyagoknak kitett állatok sebei lassabban, csúnyább heggel gyógyultak, mint füsttől óvott társaiké.

Cseh Júlia