Nagypéntek: a passió napja

Nagypénteken a keresztények arra az áldozatra emlékeznek, ami által hitük szerint a Megváltás valósággá lett: Jézus Krisztus az emberek iránt való személyes szeretetből az életét adta, hogy reményt adjon az örök életre.

Az első keresztények Jézus halála és sírban pihenése napját (Nagypéntek és Nagyszombat) liturgia nélküli ünnepként tartották, egész napos szigorú böjtölésben, Jézus szavainak szellemében. Nagypéntek két szempontból is szigorú böjti nap: egyrészt az emberiség bűnei tették szükségessé, hogy Isten a végsőkig adja magát az ember életéért, hogy hitetlensége legmélyén a szenvedésből és a halálból is részt vállaljon. Másrészt Nagypénteken Jézus félelmetesen egyedül maradt. Tanítványai gyáván elhagyták, és ez a mai keresztényeket személyes bűneikre emlékezteti: arra, hogy ezerféle módon ma is megtagadjuk az értünk meghalt, bennünket megváltó Krisztus iránti hűséget.

Nagypénteken a katolikusok mellett a protestánsok is tartózkodnak a húsevéstől. A katolikusoknál e napon nem harangoznak, népiesen szólva a harangok ekkor Rómába mennek, s a szentmise kezdetét kereplővel adják tudtul; minden katolikus templomban fel van ekkor állítva Krisztus koporsója, benne a Megváltó képe vagy szobra.

A katolikus liturgiában felolvassák a Megváltó halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, s leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet (vagy behozzák a templomba az előző nap kivitt keresztet). Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során emlékezetbe idézik Jézus szenvedésének egyes állomásait. A keresztút mai szokásos 14 állomása (stáció) az 1600 körüli évekre nyúlik vissza, átvéve a jeruzsálemi szokást, amely a ferencesektől származik.

Jeruzsálemben ilyenkor egyetlen ima- és igeliturgiát tartanak különböző időkben és különféle helyeken a szenvedéstörténet állomásain, beleépítve a szent kereszt előtti hódolat ünneplését.

Nagypéntek a nép körében általános tisztálkodási nap is: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen e napon nem gyújtanak tüzet.

Nagyszombaton azonban csönd van. A népi hagyomány a magyarországi templomokban Szent Sírokat állít föl, hogy ott a hívek Jézus életáldozatáról elmélkedjenek. Nagyszombat a Húsvétvasárnap hajnalába torkollik, amikor a keresztény közösségre, és a közösség szándéka szerint az egész világra kiárad a Föltámadás ujjongó öröme. A népi hagyományban ezt a kiáradást fejezi ki a föltámadási körmenet.

KAPCSOLÓDÓ CIKK