Őssejtek a szívgyógyászatban: az első komoly bizonyíték

Az első komoly klinikai vizsgálatok eredményei szerint a saját csontvelői őssejtek hatékonynak bizonyultak a károsodott szív szöveteinek regenerálásában, jelentősen javítva a szív működését.

Az elmúlt években többször is napvilágot láttak olyan közlemények, amelyek már ember esetében is az őssejtek hatékonyságáról számoltak be a szívgyógyászatban. Ezek a vizsgálatok azonban kis létszámú betegcsoportokon alapultak, és nem folytak párhuzamos kontrollvizsgálatok, így sokan megkérdőjelezték az eredményeket.

A legújabb klinikai vizsgálatok eredményeit az amerikai mellkassebészek társaságának (American Association for Thoracic Surgery) éves konferenciáján mutatta be egy nemzetközi orvoscsoport. A vizsgálat több intézményben folyt (ún. multicentrikus vizsgálat), kontrollcsoport bevonásával és randomizált módon (azaz a kezelt és a kontroll páciensek véletlenszerűen oszlottak meg).

Mindezek miatt ez az eddigi legértékesebb klinikai próba ezen a területen, és kitűnő eredményeket hozott: az első komoly bizonyítéknak tekinthető amellett, hogy a csontvelői felnőtt (tehát nem embrionális) őssejtek alkalmazása új vérerek és szívizomsejtek kialakulását segíti elő a szívben, jelentősen javítva a szerv működését.

A vizsgálatokban 20 súlyos infarktusos vagy krónikus szívbeteg vett részt, akik mindegyikén bypass-műtétet hajtottak végre. Közülük tízen a műtét során őssejt-injekciókat is kaptak. Az őssejtek a saját csontvelőből (a csípőcsontból) származtak, így kilökődési reakciótól nem kellett tartani. A másik tíz páciensen csak a műtétet hajtották végre, őssejteket nem kaptak (kontrollcsoport). Mindkét csoportban 8-8 férfi és 2-2 nő volt.

A csontvelőből kinyert őssejteket egy-egy beteg esetében a szív 25-30 helyére injekciózták be. Ezeket a területeket gondos képalkotó vizsgálatokkal jelölték ki. A terápia előtt mindkét csoport hasonlóan rossz átlagos szívfunkcióval rendelkezett, sőt az őssejtekkel kezeltekben a szív átlagos teljesítménye még gyengébb is volt.

A beavatkozás után egy, három és hat hónappal vizsgálva a szív teljesítményét kiderült, hogy az őssejtekkel kezelteknél sokkal jobbak az eredmények: szívük több mint kétszeres teljesítményjavulást ért a kontroll csoport tagjaiéhoz képest. Egyik páciensnél sem tapasztaltak komoly mellékhatásokat vagy komplikációkat, vagy az őssejt-kezeléssel kapcsolatba hozható abnormális szívritmust.

A szövettani és citológiai vizsgálatok során kiderült, hogy az őssejtekkel kezelteknél jelentősen növekedett egy olyan sejtszintű jelzőanyag (marker) mennyisége a nem kezeltekéhez képest, amelynek jelenléte tipikusan alacsony a szívbetegségek során.

Az eredmények tehát nagyon ígéretesek. Most további vizsgálatokkal meg kell ismételni ezeket, meg kell határozni az optimális kezelési stratégiát, és fel kell deríteni a kezelés hatására bekövetkező sejtszintű folyamatokat.

Jelenleg több hasonló vizsgálat áll tervezés alatt. Számos szakértő szerint már nincs messze az idő, amikor az őssejtek alkalmazása forradalmasítja a szívgyógyászatot, és rutinszerűen tesz lehetővé igazi regenerációs beavatkozásokat.