Napfoltok a piacon

Mi közük van a napfoltoknak egy darab kenyérhez? Egy új tanulmány szerint sok, kapcsolatot találtak ugyanis a középkori Anglia gabonaárai és a napciklusok között.

Az eredmények szerint a Napban bekövetkező néhány éves változások már kihatnak a földi klímára. A felismerés csírái nem újak: 1801-ben Sir William Herschel brit csillagász beszámolt róla, hogy néhány napfolt öt elnyúlt periódusa, vagyis a szoláris minimum egybeesett az angliai búzaárak maximumával. Úgy vélte, a napfoltok száma valamilyen módon befolyásolja az éghajlatunkat, és ezáltal a mezőgazdaság termelékenységét is. Sir Herschel kortársai az elméletet nem találták meggyőzőnek, ám a napjainkban folyó kutatások megerősítik, hogy a napciklusok kihatnak a mezőgazdaságra. De vajon hogyan?

A szoláris ciklus során a Nap fényességében bekövetkező változások nem elegendően nagyok ennek magyarázatához. Egyik lehetséges ok, hogy amikor a legkevesebb a napfolt, akkor a leggyengébb a napszél. Ez egyben azt is jelenti, hogy a galaxisban mozgó kozmikus sugárzás bombázza a Föld légkörét. Ez a többletsugárzás töltött ionok záporát idézi elő, amely "megtermékenyíti" az esőfelhőket, a nagyobb felhőtakaró pedig hűtheti, vagy éppen fűtheti a klímát, attól függően, hol élünk. Izraeli kutatók grönlandi jégmintákból megbecsülték, milyen mértékű kozmikus sugárzás érte a Földet a 17. században. Ezt összevetve a búzaárak alakulásáról szóló feljegyzésekkel azt találták, hogy a búzaár csúcsainak eloszlása nagyon hasonló a szoláris minimumok közti időszakokéhoz 1700 óta, amióta a csillagászoknak viszonylag jó képük van a napfolttevékenységről - a szoláris minimum egybeesett a búzaárak maximumával. Ez arra utal, hogy a szoláris minimum idején hűvösebb klíma volt Britanniában, és kevesebb búza termett.

Az összefüggéseket más történelmi "piacokon" és a maiakon is meg akarják vizsgálni, hogy megtudják, mennyire hat ki a jelenkori gabonaár alakulására a napfolttevékenység.

KAPCSOLÓDÓ CIKK