A méhek genetikai változatossága fontos tényező abban, hogy a kaptárakban viszonylag állandó a hőmérséklet - állapította meg egy ausztráliai kutatócsoport.

Amikor a kas hőmérséklete túlságosan megemelkedik, a mézelő méhek (Apis mellifera) dolgozó egyedei a kas bejáratához igyekeznek, s ott szárnyaikat ventilátorként használva távolítják el a meleg levegőt a közös otthonból. Amikor viszont a kaptár lehűl, szorosan összebújnak, hogy melegítsék - derítette fel az ausztráliai Sydneyi Egyetem kutatócsoportja Julia Jones biológus vezetésével.

Az egyes dolgozó méhek belső "termosztátja" eltérő beállítású, így a különböző méhegyedek enyhén eltérő hőmérsékleten kezdik meg a "ventilálást". Ez a fokozatosság magyarázza, hogy a méhkasban nem váltakoznak hideg és meleg időszakok, hanem nagyjából állandó a hőmérséklet. A kutatók szerint a "termosztátok", az egyéni hőszabályozások sokfélesége a dolgozó méhek nagy genetikai változatosságának köszönhető. A méhkirálynő a raj számos ilyen tekintetben eltérő genetikai jelleget hordozó tagjával párosodik, ezzel tartva fönn a raj genetikai sokféleségét, ami a Sydneyi Egyetemen végzett kutatások szerint alapvető feltétele a kas állandó hőmérsékleten tartásának.

Az eredményről szóló tanulmány a Science című amerikai tudományos folyóirat június 25-i számában jelent meg.