Képek az indiai arzénmérgezésről

Az indiai Gangesz folyó vidéke egyike a világ legsűrűbben lakott s egyben áradásoktól, éhínségtől, járványoktól leginkább sújtotta vidékeinek. A félmilliárd embernek otthont adó terület talajvize egy alattomosan pusztító, lassan mérgező anyaggal, arzénnal szennyezett. A bajok a segélyszervezetek megjelenésével kezdődtek.

A világ 17 országában - például Kínában, Vietnamban, Argentínában csakúgy, mint az Amerikai Egyesült Államok déli részein - veszélyezteti a lakosságot az Egészségügyi Világszervezet (WHO) normái szerinti magas arzéntartalmúnak ítélt ivóvíz. A helyzetet a WHO szakemberei egyenesen a Föld legsúlyosabb tömegmérgezésének nevezik, és nem túloznak, hiszen csak Bangladesben 20-60 millióra becsülik azok számát, akik rendszeresen arzéntól mérgezett vizet isznak. Hasonlóan tragikus a helyzet India Bihar tartományában, ahol a becslések szerint 83 millió embert érint a probléma. Az ország északi részében a lakosság 80 százaléka a talajvízből, egyszerű pumpás kutakkal nyeri az ivóvizet, s a kutakat hivatalosan soha nem ellenőrizték az arzénszennyezettség szempontjából. A "néma vész" egyedül az érinthetetlenek kasztját, a dalitokat nem fenyegeti, ők ugyanis nem használhatják a közösség kútjait, nem ihatnak azok vizéből.

Egy 2002-es felmérés során - amelyben 200 ilyen kútból vett vízmintákat vizsgáltak - kiderült, hogy a vizsgált kutak több mint felében a víz arzéntartalma meghaladta az indiai hatóságok által veszélyesnek ítélt literenkénti 50 mikrogrammot (ez a határ a WHO által meghatározott veszélyességi határ ötszöröse). 2003-ban már 3000 kutat ellenőriztek Bihar tartomány területén, s az eredmény ekkor is megdöbbentő volt: a víz arzéntartalma a vizsgált kutak 40 százalékában haladja meg a WHO által megállapított határt, 12 kút esetében több mint hússzorosa annak. A vizsgálat kiterjedt a méreg egészségügyi hatásaira is: a felnőtt korú emberek több mint felénél mutatták ki az arzénmérgezés tüneteit.

Lassú halál

Az arzén nagyobb dózisban akár azonnali halált is okozhat, ha azonban folyamatosan kisebb adagokban jut a szervezetbe, a halál lassabban, gyógyíthatatlan betegségek formájában érkezik: daganatos megbetegedés, cukorbetegség, májelégtelenség, emésztési problémák léphetnek föl. A mérgezésnek külső jelei is vannak: a bőr felpúposodik, a talpakon mély hámlások keletkeznek.

Forrás: EPAIndiában és Bangladesben az 1970-es évektől kezdve nagyrészt a nemzetközi segélyszervezetek  - így például az ENSZ gyermekjóléti alapja, az UNICEF - terjesztették el az olcsó pumpás kutakat, elsősorban azért, hogy elkerüljék a szennyezett felszíni vizek fogyasztását. (A tavakból, folyókból nyert víz ugyanis számos fertőzés, betegség, így például a kolerát okozó baktérium, a Vibrio cholerae hordozója.) Csupán Bangladesben 1 millió ilyen kutat telepítettek. A pumpás kutakból azonban arzénnal szennyezett víz jön, amit a patakok mosnak ki a hegyekből.

Vietnamban is hasonlóan aggasztó a helyzet: svájci kutatók által elvégzett vizsgálatok szerint a Vörös-folyó alsó szakaszán - ahol 11 millió ember él és itt található a főváros, Hanoi is - a talajvíz arzéntartalma a WHO által meghatározott biztonságos határ 300-szorosa. Mivel ezen a területen a pumpás kutakat először hét éve kezdték elterjeszteni, szakemberek arra számítanak, hogy a mérgezés tünetei várhatóan hamarosan jelentkeznek majd a lakosság körében.

KAPCSOLÓDÓ CIKK