Az ólomfehér igazolta a Vermeer-hamisítást

Július 8-án árverésre bocsátják Vermeer Ifjú hölgy a virginál mellett c. festményét Londonban. Brit szakértők egy évtizedig vizsgálták a festmény eredetiségét, a II. világháború után ugyanis nagy port kavart, hogy egy holland férfi szinte tökéletes hamisítványokat készített. A hamisítót akkor az ólomfehér festék buktatta le.

Az Ifjú hölgy a virginál mellett a 36. eredetinek elismert Vermee- alkotás.  Nyilvános árverésen legutóbb 1921-ben szerepelt Vermeer-festmény, s a licit izgalmasnak ígérkezik, mert szakértők szerint a leütési ár a kikiáltási 10-20-szorosára is felmehet. A Sotheby's hárommillió fontos (5,5 millió dollár) kikiáltási árral indítja az árverést.

A londoni National Gallery szakértői egy évtizedig vizsgálták a festményt, míg egyértelműen meggyőződtek eredetiségéről. A rendkívül alapos, a művészettörténeti ismeretek mellett többféle fizikai, kémiai elemzést is felhasználó vizsgálatsorozatot a festő rangja és a kép értéke mellett az is indokolta, hogy a II. világháború után egy nagy képhamisítási botrány pattant ki Vermeer-képek körül.

1945-ben Hollandiában bíróság elé állítottak egy Han van Meegeren nevű férfit, mert egy Vermeer-képet adott el a német megszállóknak, Göring marsallnak. Az ellenséggel való összejátszás miatt vád alá helyezett férfi azt vallotta mentségéül, hogy a Vermeer- és de Hoogh-képeket ő maga festette. Vallomása és a bizonyítékul a börtönben festett kép sem győzte meg azonban a szakértőket arról, hogy valamennyi képet van Meegeren festette. A Krisztus Emmausban c. képről csak 1968-ban sikerült egyértelműen kimutatni, hogy hamisítvány. A bizonyítás modern atomfizikai módszeren, a radioaktív bomlások vizsgálatán alapult, s a fehér festék volt a nyomravezető. A festők már évszázadok óta használnak egy ólomfehérnek nevezett, ólom-karbonát tartalmú festéket. A természetben az ólomtartalmú kőzetek rendszerint egy kis uránt is tartalmaznak. A leggyakoribb uránizotóp, az urán-238 néhány milliárd éves felezési idővel, alfa-sugarak kibocsátásával tórium-234 izotóppá alakul át. Ez az izotóp sem stabil, egy 13 izotópon át vezető bomlási sor indul meg, míg a folyamat a 206-os tömegszámú, stabil ólomizotóp létrejöttével ér véget.

Forrás: rnw.nl
Han van Meegeren: Krisztus Emmausban

Ebből a hosszú bomlási sorból két izotóp játszik döntő szerepet a fehér festék elemzésében. Az egyik a 226 tömegszámú rádium (felezési ideje 1620 év), a másik a 210 tömegszámú ólomizotóp (felezési ideje 22 év). A kettő között rendkívül rövid felezési idejű izotópok foglalnak helyet a láncban. Könnyen belátható, hogy ha a rövidebb felezési idejű izotóp egy hosszabb felezési idejűt követ a láncban, akkor a rövid felezési idejűből azonos idő alatt ugyanannyi bomlik el, mint a hosszú felezési idejűből. Ez az egyensúly azonban megbomlik az ólomérc feldolgozása során. Az olvasztás során ugyanis a radioaktív ólom-210 a többi ólomizotóppal együtt gyűlik össze, míg a rádium legnagyobb része a salakkal együtt távozik. A friss festékben tehát azonos idő alatt sokkal több ólom bomlást figyelhetünk meg, mint rádiumbomlást.

A két izotópegyensúlya 6-7 felezési idő elteltével ismét helyreáll, ezért 100-150 évnél régebbi ólomfehérben már ismét azonos számú bomlást mutatnak. A fehér festék egy parányi morzsájában megmérik, hogy időegység alatt hány ólom-210 és hány rádium-226 atom bomlott el. Ebből már eldönthető, hogy a festék régi vagy a közelmúltban készült. A Vermeernek tulajdonított kép esetében nagy volt a különbség, tehát a képet nem festhette a háromszáz évvel korábban élt mester. Van Meegeren igazat mondott: az ő műve volt a kép.
                                                    
Jéki László

KAPCSOLÓDÓ CIKK